| |
B) Az adaptivitás
Olson az adaptivitást a pár- és családszerkezetek olyan tulajdonságaként definiálta, amely lehetővé teszi a hatalom, a szerepviszonyok, és a kapcsolati szabályok szituatív és fejlődésfüggő nehézségeknek megfelelő változtatását.
Glaser az adaptivitás öt fokozatát különbözteti meg. Az első fokozatra a hagyományos tanulásszervezés jellemző, itt differenciálás lényegében nincs.
Az öngyilkosság adaptivitásához két kritérium teljesülése szükséges: hogy jövôbeli reprodukciós esélyeink rendkívüli módon lecsökkenjenek, valamint hogy családunknak terhet jelentsünk, ezzel rontva fitnesszüket.
A csecsemők egyéni különbségeit vizsgálta Thomas és Chess a jól ismert New York Longitudinal Study-ban, és kilenc faktorban (aktivitási szint, ritmikusság, eltéríthetőség, közeledés/visszahúzódás, adaptivitás, a figyelem terjedelme és időtartama, ...
 Lásd még: Figyelem, Tapasztalat, Stressz, Viselkedés, Alkalmazkodás
|
