Olyan házastársi kapcsolatot jelöl a szó, amelyben nincs helye harmadik személynek. A régi időkben a zsidó, és a mohamedán kultúrában elfogadott volt a bigámia (kétnejűség) valamint a poligámia (többnejűség)is.
A házastársi kapcsolatok változnak, különösen a gyermek(ek) születése után. A házasulóknak reálisan fel kell mérniük egymás igényeit és lehetőségeit, családi hátterét és kötöttségeit. Komolyabb konfliktusok esetén szaksegítséget vehetnek igénybe.
A házasság funkcióinak változása során előtérbe kerülnek a házastársi kapcsolat lelki funkciói, vagyis az egyéni, lelki szükségletek kielégítésének kölcsönös elősegítése.
Ez a házastársi kapcsolat esetleg mindkét felet kielégítheti, hosszútávon mégis fárasztó, különösen akkor, ha megszületik a tényleges gyermek. Ilyenkor szinte biztosan jelentkezik a kölcsönös kiábrándulás.
Amerikai kutatók kimutatták, hogy egy házastársi kapcsolat megszűnése, illetve az egyik fél halála hosszan tartó egészségkárosodással jár, amelyet egy új házasság sem tud teljesen semmissé tenni. ...
Réka és Tamás hosszú évek óta éltek házastársi kapcsolatban, mindketten kitűnő jövedelemmel rendelkeztek, ám mindkettejük idejét maximálisan lekötötte a karrier.
Ha már nem működik a szerelmi vagy az élettársi, házastársi kapcsolat, és minden, a megmentését célzó erőfeszítés kudarcba fullad, elkerülhetetlenné válik a szakítás.
Hívő emberek házastársi kapcsolatában általában igen erős a másik lelki teherbírásában, megbocsátó szeretetében való bizalom.
A családi élet, az anyaság és a karrier dilemmájának feloldása összefügg a házastársi kapcsolat minőségével.
S aztán történetünk nőszereplői "révbe érkeznek", "elkelnek", teljesítik a nemükhöz fűzött elvárásokat. Azt most ne firtassuk, ki milyen kondíciókkal létesítenek házastársi kapcsolatokat. Csak két tényezőt emeljünk ki.
 Lásd még: Házasság, Párkapcsolat, Szerelem, Szeretet, Válás
  
|
RSS
