Széntüzelésű főzősparhelt
XIX. sz. -tól
A XIX. sz. végén még többnyire női elfoglaltság, de ma már egyre több férfi húzza ki magát, ha egy- egy vendéglátás után megdicsérik a ház főztjét.
A régi épületek széntüzelésű kazánjai, hőközponjai általában a pincében kerültek elhelyezésre. A földgázra történő átállás műszakilag megengedte, hogy a gázos kazánokat is ott helyezzék el.
A széntüzelésű megoldások központi fűtéseknél ma már elavultnak számítanak, számottevőek azonban az olajtüzelésű megoldások, amely energiahordozó korszerű kazánnal meglehetősen jó hatásfokkal és környezetbarát módon elégethető.
Az épület két, 100 és 150 kW teljesítményű széntüzelésű kazánját 2004-ben pellet-tüzelésű kazánokra cserélték ki.
A legtöbb háztartásban azonban a konyha barátságtalan, alulvilágított és rosszul szellőző helyiség volt, amelyet éppen csak annyira, vagy annyira sem díszítettek, hogy a széntüzelésű kemencék és a gázlámpák okozta fakulást elfedjék.
Napjainkban a megfelelően elhelyezett és kihasznált szélerőmű versenyre kelhet a széntüzelésű erőművekkel, és néhány helyen akár a gáz alkalmazását is kiválthatja! ...
 See also: Fűtés, Épület, Kazán, Tüzelőanyag, Lakás
  
|
RSS
