Torzsavirágzat

TORZSAVIRÁGZAT
Erősen megvastagodott tengelyű füzérvirágzat, például a konytvirágfélék ( Araceae ), borsfélék ( Piperaceae ) családjába tartozó fajok virágai.
[ Vissza ] ...

A torzsavirágzatának bibeszárai hasznos hatóanyagokat tartalmaznak, ez nevezik kukoricabajusznak. A termés, az érett torzsák betakarításakor, ősszel gyűjtik, majd megszárítják.

Zöld torzsavirágzata inkább érdekes, mint szép.
Termőhelyi igény:
Meszes, vagy kissé savanyú, mocsaras talajba ültessük. Vízborítás: 10-30 cm.

Ceruzaforma torzsavirágzataikat körülvevő nagy, különös, visszahajló csúcsú burokleveleik miatt nevelt gumós évelők. Nedvdús, piros terméseik ősszel érnek, mielőtt a növény visszahúzódik.

virágburokból és torzsavirágzatból felépülő
kontyvirág a jellmző, amiből élénkpiros
bogyótermés fejlődik. A kifejlett növény az ...

A két buroklevéllel körülvett torzsavirágzat a tövénél termős, a csúcsán porzós, sárga virágokból áll.
Termése: elliptikus, mintegy 6 x 15 cm nagyságú, eleinte zöld, megérve narancsszínű csonthéjas termés.

A szár közepén egyetlen kúp alakú, zöldesből barnássárgába játszó torzsavirágzat ül. A gyökértörzs hüvelykujj vastagságú, 1 méterre is megnő és friss állapotában fűszeresen keserű íze van. Szárítva veszít a keserű ízéből.

Torzsavirágzatukat kezdetben csőszerű, később kisimuló fellevél veszi körül. Bogyótermésük kevés magú. A trópusokon nyolc faj él
Zavaros bor
Zavaros bor.

A két családnak csak az alosztálya volt közös; mindkettő a torzsavirágzatúak (Spadiciflorae) közé tartozott. A Borhidi-rendszerben már a két csoport egy főrendet (Pandananae) alkot, és mindkettő egy-egy rend.

A szár közepén egyetlen kúpalakú, zöldesbarna torzsavirágzat ül. A gyökértörzs hüvelykujj vastagságú, 1 méterre is megnő és friss állapotában fűszeresen keserű íze van. Kora tavasszal vagy késő ősszel szedik.

Torzsavirágzatát a kardalaku s levélnemü virághüvely nem takarja, hanem inkább oldalra tolja (l. az ábrát). Az A. Calamus L. levele kardforma, tőkéje tagolt, taplós-húsos. Szára 1-1,25 m. magas, virága apró, bogyója piros. Tavak környékén elvadul.

Zöld színű torzsavirágzata 4-15 cm hosszú. Termése bogyó, hazánkban nem hoz termést.
Vegetatív úton szaporítható, mégpedig a rizómák szétdarabolásával, mocsári körülményeket igényel.

Maga a torzsavirágzat sárgás vagy vöröses színű, lehet egyenes vagy csavarodó, hosszúkás vagy vaskosabb. Korábban elsősorban vágott virágként volt ismert, néhány évtizede lett kedvelt szobanövény.

Az ovális alakú buroklevélből kiemelkedő torzsavirágzat sok apró virágocskából áll. A nagyméretű, fehér színű buroklevél (módosult fellevél) hüvelyszerűen öleli körül a virágokat. Sokan tévesen úgy gondolják, hogy ez a buroklevél maga a virág.

Szögletes szárú, torzsavirágzata sárgászöld színű. Levélrügyeiből és szárának belső részéből salátát készítenek, gyöktörzsét kandírozzák, likőrt ízesítenek vele.

Kukoricabajusznak (Maydis stigma) a pázsitfűfélék (Gramineae) családjába tartozó kukorica torzsavirágzatának bibeszálait nevezzük. A kukoricahaj a kukoricaszemek mentén, a buroklevelek alatt helyezkedik el.

Ezek valójában virágzatok, amelyet színes, viaszos buroklevél és kiemelkedő, hengeres torzsavirágzat alkot, és akár hetekig is virítanak.

Virágzata azonban eltér a nádétól; az tömött, hengeres torzsavirágzat, amelyben alul helyezkednek el a termős, fölül pedig a porzós virágok. A gyékény tehát egylaki növény. A megporzást és a termések terjesztését a szél végzi.

Barnásvörös torzsavirágzata akár 35 cm hosszúságot is elérő háromszögletű buroklevél fedi. Május-júniusban nyílik. Fényigényes növény, szárazságtűrő, tövét télen avarral takarjuk.

Ceruzaforma torzsavirágzatát 15-20 cm hosszú, visszahajló csúcsú, nagy, különös tölcsér alakú buroklevél veszi körül, mely ráborul a torzsára, s vékony, lecsüngő fonalszerű nyúlványban végződik, melynek hossza meghaladja az egész virágzatét.

A növény dísze tulajdonképpen nem is a sárga torzsavirágzat, hanem az azt körülvevű, általában piros színsapid/watermark_img.php?img= fellevél.

Korábbi rendszerekben vagy hasonlóan önálló rendnek tekintették (pl. Urania Pflanzenwelt), vagy a torzsavirágzatúak rendjének (Spadiciflorae) egyik családjaként (Arecaceae, Palmaceae) szerepelt.

Örökzöld növény. Sötétzöld, fényes, hosszú nyélen ülő levelei lándzsa alakúak. Egy tőből, közvetlenül a földből nőnek ki. Virága fehér, vagy krém-fehér torzsavirágzat. Vannak illats virágú fajtái is. Egyedül elhelyezve mutat a legszebben.

Levelei a gyökértörzsből fejlődnek, hosszúak és keskenyek, kard alakúak, mindkét felületükön kiemelkedő, hosszanti borda fut végig. Levelei is illatosak. Szárából rézsútosan egyetlen torzsavirágzat fejlődik, melyet sok száz, igen apró, ...

Oldalából és hasi részéből vékony gyökerek fejlődnek, a háti részén pedig 30-80 cm hosszú, kard alakú levelek hajtanak ki. A levelek középső harmadából erednek a 4-15 cm hosszú, sok apró virágból álló torzsavirágzatok.

Lásd még: Növény, Virág, Virágzat, Évelő, Termő