Spóra

spóra
(gör.), magyarul iszpora, csirasejt, a kriptogamák (l. o.) szaporodó sejtje, a virágzó növények magvával analog, csakhogy nem oly összetett szerkezetü, hanem rendesen csak egy sejt, ritkábban kevés sejt, nincs benne csira, ...

spóra
A gombák és algák ivartalan szaporítósejtje.
Tudományos szakszó a görög szpora (vetés, mag) nyomán, a szpeiró (hint, vet) igéből. diaszpora, sperma, sporadikus.

A spóratokok egymástól szabályos távolságra álló hármas vagy többszörös csoportokban helyezkednek el a levelek fonákján (fent).

Spóratartó, amelyben a spórák fejlődnek, szóruszokba rendeződésük és a szóruszok alakja a fajokra jellemző. Az éerésig rendszerint finom hártya, a " fátyolka " ( indúzium ) takarja, és védi a sporangiumokat.
[ Vissza ]
Szakkifejezések ...

Ezzel a névvel számos spóraképző, anaerob baktériumfajt jelölnek (Clostridium butyricum, C. acetobutylicum, C. pasteurianum, C. beijerinckii stb.), amelyek cukorból, gyakran keményítőből is vajsavat, butilalkoholt képeznek, miközben ecetsav, ...

A spóratokcsoportok (sorusok) kerekek vagy hosszúkásak, sárga vagy barna színűek, a felsőbb karélyok fonákán két sorban helyezkednek el, fedetlenek, fátyolka nélküliek.

Az érett spóratartók érintésre nagy tömegű, sárga spórafelhőt bocsájt a levegőbe. Gyökerei vékonyak, fehér színűek, villásan elágazók, a szár alsó oldalából erednek.

A nemzedékváltakozás során az ivaros szaporodású ivarsejttermelő vagy gametofiton (gametophyton) nemzedék és az ivartalanul szaporodó, spóratermelő vagy sporofiton (sporophyton) nemzedék váltakozik egymással.

Kora tavasszal a talajban mélyen kúszó, elágazó gyökértörzsből először barnás színű, spóratermő termőszárat hajt. Csak később jelennek meg a zöld, 40 cm magas meddőhajtások, amelyek kicsi, szabályos felépítésű fenyőfákhoz hasonlítanak.

Kétféle földfeleti szára van: a kora tavasszal megjelenő, nem zöld színű spóratermő szárak és a később megjelenő zöld meddő szárak.

Spóratartói: Néhány hajtás 8-15 mm hosszú, hegyes spóratartó füzérekben végződik.
Termése: Termésről nem beszélhetünk a harasztoknál, de a beérett spóratartók sárgák, a spórák porszem finomságúak.

A zsurló kora tavasszal először spóratermő szárat hajt, csak később jelennek meg a zöld meddő hajtások, amelyek kicsi, szabályos fenyőfákhoz hasonlítanak.

Végén hosszúkás, tompa csúcsú spóratermő füzér fejlődik. A meddő szár is zöld, teljesen hasonló a termőhöz. A spóraképzés ideje júniustól szeptemberig tart.
Mérge a koniin, palusztrin és a palusztridin.

A 20-22 cm-es termetű növény gyöktörzse (rhizomája) rövid, levelei szárnyasan szeldeltek, a levélkék fonákán képződő spóratartók (sporangiumok) - a legtöbb páfrányfajhoz hasonlóan - csoportokba, un. szóruszokba tömörülnek.

A néhány centiméter széles, nyelvszerű, ép szélű levelek fonákán a spóratartók hosszú, barna csíkok alakjában láthatók. Domb- és hegyvidéken található, főleg sziklás helyeken, kutakban. Védelemre szoruló növényünk. Régi népi gyógyászati szer.

Monokultúrában a fehérsömör, a cerkospóra és a botrítisz okozza a legtöbb gondot. Az utóbbi években több helyen fordul elő az ún. "gombás torma", amely a koronarész felső, száraz korhadásaként jelenik meg, s akár az állomány felét is megfertőzheti.

Meleg, csapadékban gazdag években a leveleket a cerkospóra támadhatja meg. A fertőzött növényeket távolítsuk el, ritkítsuk az állományt. A szárazság miatt gyengébben fejlődő fiatal növényeken jelentős kárt tehet a répabolha.

Bordapáfrány (Blechnum spicant): 30-50 cm magas, gyöktörzse pikkelylevelekkel fedett, innen hajtanak ki a meddő és a spóratermő levelek. A meddő levelek korábban hajtanak ki, zölden áttelelnek.

Áttelelő levelei hosszúkásak, épek. A spóratermő képletek a levelek fonákán, az erekkel párhuzamos csíkokban fejlődnek. Védett.
Gímpáfrány (Phyllitis scolopendrium)
Vélemények: Gímpáfrány (Phyllitis scolopendrium) ...

Spóraporuk barna. A legtöbb esetben az egyes fajok csak mikroszkóp segítségével különíthetők el egymástól. A körteszagú susulyka (Inocybe pyriodora) kalapja okker-okkerbarna, sötétebb barna, szálas pikkelyekkel. Lemezei halvány, majd fahéjbarnák.

A szár csúcsán fejlődnek a spóratartó tokok. Különlegessége, hogy télen is zöld, innen ered a neve. Sekély vízben, vízparton egyaránt jól érzi magát. Erőteljesebb növekedésű kertészeti fajtát kínálunk. ...

A feltűnő levelei szarvasagancs formájúak, melyek felülettét ezüstös szőrök borítják, alsó oldalukon pedig a spóratartókat találjuk. Ezek a levelek a termékeny levelek, míg a többi levél sima, terméketlen, igazából csak tartást adnak a növénynek.

A fiatal hajtások tűin sárga karikák láthatók, késő nyárra hosszúkás dudorok keletkeznek a leveleken. A következő év tavaszára ezek sárgáspiros spóraport hoznak. A beteg tűk őszre elhalnak, majd lehullanak.

Spórával szaporodik, spóraérése: augusztus-október.
Inkább mészkedvelő, melegkedvelő, síksági faj. Lebegő hínárnövényzetben él.
Mással nem téveszthető össze, nagyon jellegzetes növény. Állományai fogyatkozóban vannak.
Fokozottan védett.

Igazi, függőkosárba való növény. Spóratermelő fehér fűzérvirágzatát télen hozza. Dél- és Délkelet-Ázsia trópusi esőerdőiből származik ez az alakgazdag, díszes külsejű növénykülönlegesség.
(cikksz: egz039) ...

A primitív alakoknál a sporangiumok az asszimiláló zöld leveleken képződnek, ám a fejlettebb alakoknál már külön spóratermő levelek, sporofillumok alakulnak ki, melyek jól elkülönülnek a meddő levelektől, fotoszintetizálni képtelelnek, ...

Nem bírja a szárazságot. Magas páratartalmat igényel, száraz helyen rendszeresen permetezzük a leveleit. Fényigénye közepes, a félárnyékot kedveli. Hőigénye közepes. Fagyérzékeny. A növény spóravetéssel szaporítható.

Lemezek sűrűn állók, fehérek, a kalap szélén a legszélesebbek, spórapora fehér. Tönk lefelé egyenletesen vastagodó, alján gumósan kiszélesedik. Halványzöld színnel márványozott.

Növényvédelem: eléggé ellenálló növény, száraz és meleg levegő esetén pajzstetű támadhatja meg.
Szaporítás: tősarjakkal lehetséges, vagy ritkábban spóravetéssel.

Lásd még: Növény, Virág, Termő, Hajtás, Rózsa