N13 - Mészkerülő lombelegyes fenyvesek
Kiegészítette: Bölöni János, Bodonczi László, Szmorad Ferenc, Bartha Dénes ...
Mészkerülő. Napos, meleg fekvést, üde, vagy mérsékelten száraz, jó vízáteresztő, sovány talajt kedvel.
Felhasználás:
Vulkáni kőből épített sziklakertbe, évelőágyba, vadvirágos kertbe való.
Mészkerülő. CaCO3-t tartalmazó talajokon (pl. csonka erdőtalajon) növekedése az V.-VI. fatermési osztálynál sohasem jobb.
Mészkerülő; tipikusan az erdei fenyvesek és lucfenyvesek, a gyertyán- és bükkelegyes erdők aljnövényzetében nő.
Mészkerülő, alacsony termetű, örökzöld törpecserje, nyíresekben, lucosokban, erdei fenyvesekben él.
Bókoló, fehér színű virágai a hajtások végén fürtben helyezkednek el, termése ehető, piros gömb. Védett!
Vörös áfonya (Vaccinium vitis-idaea) ...
(Mészkerülő és árnyas sziklahasadék-növényzet)
A rend magába foglalja mindazokat a falrepedés- és sziklahasadék-társulásokat, ...
Ázsia mészkerülő nyirkos erdeiben honos. A nemzetség minden fája ad sztórax-gyantát, a kezdetektől fogva használják.
fák, cserjék, gyógynövények
Termesztett olajfa (Olea europaea var.eurpaea) ...
Inkább mészkerülő; nedves kaszálók, láprétek, magassásosok, nádasok faja.
Virágzása
Május vége - júniusban virágzik.
- ÉLŐHELY: Mészkerülő gyepek, sövények, útszélek.
No Comments
Sziki budavirág ...
Mészkerülő, hegyvidéki-síksági, északi jellegű, eurázsiai faj. Lápréteken, mocsárréteken, nedves, semlyékes területeken, magassás társulásokban, átmeneti lápokban, fűz-, nyír-, és égerlápokban, zsombékalkotó faj.
Nyirkos, sziklás, mészkerülő erdők, cserjések tavaszi vadvirága. Jellegzetessége, hogy a virágok az alap kék színből fokozatosan pirosodnak majd végül rózsaszín, vagy fehér színűvé válnak a virágzás során.
A fekete áfonya nálunk a mészkerülő fenyvesek és bükkös lomberdők védett faja, ezért csak engédéllyel gyűjthető. Alacsony növésű (30-60 cm), gazdagon elágazó félcserje. Legyökeresedő ágai szögletesek, idősebb szára is zöldes színű.
A közönséges aranyvessző hegyvidéki vagy homoki faj, amely enyhén mészkerülő erdőkben, erdőszéleken és vágásokban, bokros helyeken termő lágy szárú növény. Magassága 60-100 cm, szára felálló, rendszerint nem elágazó.
Magyar név: Mészkerülő erdők általában
Jellemzők: A mészkerülő erdők tipikus savanyú kémhatású, elsősorban szilikátos alapkőzeteken (dácit, riolit, amfibolandezit, kvarcit, gneisz,stb.), ...
Korábban a szelídgesztenyét jellegzetes mészkerülő növénynek tekintették. E megállapítás csak közvetve érvényes, mert a szelídgesztenye számára nem a talaj mésztartalma, hanem a felvehető kálitartalom relatív mennyisége a döntő.
Ezek: Cselling (Cheilanthes marantae), mészkerülő páfrány. Egyetlen hazai előfordulása a Szentgyörgy-hegy napos bazalt sziklái. Magyar kikerics (Colchicum hungaricum). Élőhelye a Szársomlyó napos, déli oldala. Létét a kőbányászat veszélyezteti.
A legtöbb növény az általános földkeverékekben remekül fejlődik, de van külön orchideáknak, kaktuszoknak, pálmáknak, mészkerülő növényeknek kikevert speciális földkeverék. A földkeverékek alapja általában tőzeg vagy homok keveréke.
a) A Zempléni- (Sátor-) hegység északi felén a mészkerülő bükkösökben és tölgyerdőkben áfonya- (Vaccinium), körtike- (Pyrola) és korpafű- (Lycopodium) fajok díszlenek, szórványosan a bennszülött nagylevelű koronafürt (Coronilla elegans) is megjelenik; ...
A tágabb vidék erdőtársulásai között megtaláljuk a szubmontán és a mészkerülő bükkösöket, a mészkerülő tölgyeseket, kőtörmelékes talajon a törmeléklejtő erdőket, patakok közelségében pedig a patakparti égerligeteket.
[pic 18; right] A tölgyes zóna jellegzetes társulásai még a palakőzeten vagy kvarciton kialakult savanyú talajokon, meleg száraz termőhelyeken található mészkerülő tölgyesek (Genisto tinctoriae-Quercetum és Genisto pilosae-Quercetum) és a dolomiton ...
A nemzetség egyik leggyakoribb képviselője a tölgyesekben, mészkerülő erdőkben, erdőszéleken termő erdei deréce (E. angustifolium L., syn.: Chamaenerion angustifolium Holub).
Mészkerülő növények.
A rhododendronok savanyú 4, 5-5 pH körüli talajokban érzik jól magukat. Tehát ültetése gondos talajjavítást igényel.
Üde, nedves talajt igényel, mészkerülő. A forró, száraz nyarat megsínyli, árnyéktűrő és fagyálló. Patakok mentén, mély laposokban, ártereken gyakori.
Kérge. Sötétszürke, sokáig sima.
Vízigény: közepesen vízigényes növény.
Talajigény: nagyon mészkerülő, kizárólag az erősen savanyú, szinte teljesen mészmentes talajba való.
Télállóság: nem fagyérzékeny.
Vissza a növényekhez ...
Növény talajigénye: laza, tápanyagban gazdag, mészmentes - mészérzékeny, mészkerülő
Növény leggyakoribb betegsége, kártevője, pusztulásának főbb okai: gyökérrothadás, takácsatka
" Vissza a terméklistára ...
Közepesen öntözzük. Elviseli a szárazságot. Fényigénye nagy, a direkt napfényt vagy a félárnyékot kedveli. Fagytűrő. A növény magról szaporítható. Mészkerülő. Elviseli a magas talajvizet, a közepes levegő- és/vagy talajszennyezést.
Felhasználás ...
Virágai: pilangósak, sárgák, a száron sűrűn fejlődnek, még lombfakadás elött.
Igénye: közepes, mészkerülő.
Fényigénye: napos-félárnyékos területek.
Felhasználása: sziklakertek, rézsük, kőedények növénye.
A Barcsi Borókás mészkerülő homoki gyepjei gazdag növényvilágukról nevezetesek. A gyepek ritkább növénye a fekete kökörcsin (Pulsatilla nigricans), a rejtőke (Teesdalia nudicaulis) és a homoki kocsord (Peucedanum arenarium).
Mészkerülők, télen leáll a növekedésük, tavasszal a vízszintes rizóma növekedésnek indul, új leveleket és virágot hoz. Ültetési közegnek megfelel a rostos tőzeg és az apró sóder keveréke. Esővízzel öntözzük, télen mérsékelten nyirkosan tartsuk.
Napközben elviselik a tiszta hegyi levegőben a tűző napsütést, éjjel pedig a fagypont alatti hőmérsékletet. A legtöbb hegyvidéki kaktusz vulkanikus talajon él, tehát mészkerülő, ezt tartásuknál figyelembe kell venni.
Lapított gömb vagy félgömb alakú, sűrű bokrú növény. Lombozata alapszínében zöld, amelybe kisebb-nagyobb aranyszínű hajtások vegyülnek. Remek kiskerti vagy sziklakerti fajta. Közepes vízigényű, mészkerülő fajta. Nem fagyérzékeny.
A párta 12-16 mm hosszú, cimpái a fonákon mirigyesek.
Termése tok.
Virágzás: Június-augusztus.
Méret: 80-120cm
Élőhely: Mészkerülő mezofil erdőkben, tölgyesekben, bükkösökben, gyertyános-tölgyesekeben, vágásokban.
A szintén jelentős térfoglalású mészkerülő lomberdőkben csarab és fekete áfonya jelzi a talaj savanyúságát. A patakok mentén kialakult égerligetekben a mézgás éger mellett a hamvas éger is megjelenik.
Mészkerülő homokon él a balti szegfű (D. arenarius subsp. borussicus), a középhegységi sziklagyepek endemizmusa a Lumnitzer-, az István király- és a korai szegfű (D. plumarius subsp. lumnitzeri, subsp. regis-stephani és subsp. praecox).
Magja kerülékes, világosbarna, síma, fénylő, tompaaljú, felső hegyesebb végén hordja a ferdén ülő fehér köldököt.
Virágzás: Március-május.
Méret: 5-15cm
Élőhely: Bükkösökben, gyertyános-tölgyeseknek, mészkerülő erdőkben, sziklaerdőkben.
Mészkerülő erdők tisztásain, erdőszéleken, tarvágásokon terem. A nagy, bíborvörös virágok hosszú, kúpalakú, laza fürtökben állnak az alul vöröses száron. A virágzás idején a sok erdei füzike tűzpiros foltokat képez.
 See also: Növény, Virág, Termő, Rózsa, Virágzás
  
|
RSS
