Az árnyasabb, zártabb gyöngyvirágos tölgyesek gyepszintjére jellemző a fűfélék, így a ligeti perje (Poa nemoralis) és az erdei szálkaperje (Brachypodium sylvaticum) tömeges jelenléte.
Gyakran a ligeti perje (Poa nemoralis) dominál. Ennek az erdőtársulásnak az egyik jellegzetes védett növénye a bársonyos kakukkszegfű (Lychnis coronaria).
Aljnövényzetében fáciesalkotó a felemáslevelű csenkesz (Festuca heterophylla), az egyvirágú gyöngyperje (Melica uniflora), a lombkoronaszint megnyílását jelző ligeti perje (Poa nemoralis) és a legszárazabb típusban a vékony csenkesz (Festuca ...
A füvek közül jelen van a felemáslevelű csenkesz (/Festuca heterophylla/), a ligeti perje (/Poa nemoralis/) ill. az egyvirágú gyöngyperje (/Melica uniflora/).
A hegytetőkre az egyvirágú gyöngyperje (Melica uniflora), a savanyúbb talajokon a ligeti perje (Poa enmoralis), míg az erősen mészszegény termőhelye-ken a fehér perjeszittyó (Luzula luzuloides) a jellemző.
 See also: Csenkesz, Sás, Gyertyán, Perje, Nyár
  
|
RSS
