Ginkgó A ginkó, más néven páfrányfenyő Kína dél-keleti tartományából származik. Az 1700-as években került be Európába. A kínai gyógyászatban köhögés, fülzúgás és magas vérnyomás kezelésére használják.
A Ginkgó elszigetelt, önálló faj a növényvilágban. Kifejlett példányként 35-40m magasra növő, széles kúp alakú vagy szabálytalanul szétterülő koronájú, lazán ágas lombhullató fa. Metszést nem igényel. Kétlaki növény, termése kellemetlen szagú.
A Ginkgó elszigetelt, önálló faj a növényvilágban. A Ginkgoaceae család körülbelül 18 tagból áll, legkorábbi levélkövületei 270 millió évre (perm időszak) nyúlnak vissza. Ebben az időszakban már két fajtája élt.
A nőivarú ginkgók termős virágainak száma 2-3, a szél porozza be őket. A szabadon álló, ovális magkezdemények igen aprók, színük világoszöld.
Willmar Schwabe csoportja készítette az első kivonatot levelekből. Manapság nagyon sokan használják a Ginkgot gyógyhatású képességeiért. A 70-es évek után paleontológusok, botanikusok, biokémikusok vizsgálják a Ginkgót.
Lásd még: Növény, Fenyő, Lombhullató, Páfrány, Páfrányfenyő
 
|