Csertölgy (Quercus cerris) / katalógus oldal ajánlata
Quercus robur Schuring's Obelisk / oszlopos tölgyfa
Lassan fejlödő, oszlopos növekedésű tölgyfa. Hosszú évek alatt 8-10 méter magas. Talajban nem válogat, télálló! ...
csertölgy.
Az Erythrobalanus alnemzetség fajsorai:
Rubrae (vöröstölgyek): ...
Csertölgy (Quercus cerris) Hajtására jellemző, hogy a rügyeket le nem hulló, szürkés-nemezes, korbácsszerű pálhák veszik körül. A levél igen változó, még ugyanazon az egyeden is erősen eltérő lehet.
A csertölgy és gyertyán alkotta erdők (kb. 10-15% gyertyán elegyarány felett), ahol az eredeti élőhelytípus még jól felismerhető (a gyepszintben üde erdei fajok jellemzőek és nem zavarástűrők).
Mellettük a szubmediterrán elterjedésű csertölgy (Q. cerris) dominál. A magasabban fekvő termőhelyeken a cser a háttérbe szorul. Leggyakoribb elegyfajai a barkócafa (Sorbus torminalis) és a mezei juhar (Acer campestre).
Tipikus állományaiban többnyire két faj, a kocsánytalan és csertölgy található meg e szintben. A cserjeszintje viszonylag fejlett, hisz a tölgy lombozata a fényt jobban beengedi az erdő belsejébe, szemben a bükkösökkel.
A lombkoronaszintben a csertölgy (Quercus cerris) és a kocsánytalan tölgy (Quercus petrea) a leggyakoribb, de gyakran az alsó koronaszintben a mezei juhar (Acer campestre) is előfordul.
Gyakori cserje még a vadrózsa, a szeder, a lágy szárú növényfajok közül a koloncos legyezőfű, apróvirágú pimpó, toronyszál, fenyérfű, lila ökörfarkkóró, aranyos fodorka, lecsepült veronika, a fás Orlay-turbolya növényfajok közül a csertölgy és fehér ...
 See also: Tölgy, Termő, Cserje, Kocsány, Virág
  
|
RSS
