Becőtermés

BECŐ, BECŐTERMÉS
A keresztesvirágúak családjára jellemző termés. Két kopácsa alulról felfelé válik le a köztük lévő válaszfalról.
[ Vissza ] ...

Vékony csőm, hosszú becőtermése a magszárral hegyes szöget zár be, egyes fajtáknál a szárhoz simuló. A két kopács-csal nyíló hecőkben apró, 1 mm-es átmérőjű, gömb alakú, sötétbarna magok foglalnak helyet.

jarovizálás utána magszárat és a becőtermésben a 4-5 évig csírázó 3-6 gramm
ezermagtömegű magokat.
Egészségügyi szempontból értékes magas B- és C-vitamin tartalma miatt, továbbá jelentős mennyiségű ásványi sót és fehérjét is tartalmaz.

Termése: Bot alakú becőterméseket nevel, amelyben a magok két sorban állnak.
Termőhely igénye: Napos vagy félárnyékos fekvésű vízpartokat kedvel, mocsaras területeken vagy sekély vízben él.

Európában mintegy 69 rovarfaj és 7 gombafaj számára nyújt táplálékot, köztük számos lepkefajnak. Becőterméseit föntről lefelé haladva a hajnalpírlepke (Anthocharis cardamines) hernyója fogyasztja, más keresztesvirágúakkal egyetemben.

A alsó levelek lantosan, karéjosan szeldeltek, a felsők hosszúkásak, tagolatlanok. Sziromlevelei 8 mm hosszúak, a csészelevelek felállók. 4 élű, virágzati szárához simuló becőterméseinek csőre rövid, vékony.

Virágaik hímnősek, négyszirmúak. A 6 porzószálból 4 hosszabb, 2 rövidebb. Termésük elliptikus becőtermés.
Tavasszal és nyár elején nyílnak.
Ideális növény sziklakertek,támfalak,tetőkertek beültetésére.

A szurdokerdő jellegét meghatározó karakterfajok, a jellegzetes becőtermésű erdei holdviola (Lunaria rediviva) és a társulás névadó növénye, az ép levelű páfrányféle, a gímpáfrány (Phyllitis scolopendrium).

Azt debreceni tormának is nevezik, vizes helyeken él, becőtermései nagyobbak és tízmagú rekeszűek (Armoracia macrocarpa (Waldst. & Kit.) Kit. ex Baumg). Pannóniai bennszülött faj, felfedezése magyar művelődéstörténeti esemény.

See also: Növény, Virág, Káposzta, Porzó, Termő