Neogótika

A "neogótika" jelentése: 18-19. századi, főleg az építészetben megnyilvánuló, a gót stílus elemeit felelevenítő irányzat.

Neogótika: A középkori művészet historizáló felidézése. A 18. században a klasszicizmus ellenében a festőiség, a bensőséges érzelmi kifejezés értékeit a középkori építészetben, a romokban s a tájkertben keresik.
Legfrissebb mozgóképes hírünk: ...

Országonként más és más történelmi stílus felújítása minősült romantikus építészetnek, a legáltalánosabban azonban a neogótika terjedt el. Magyarországon is kezdetben gótizáló elemek jelezték a klasszicizmus hegemóniájának csökkenését.

Angliában a neogótika azonban elsősorban érzelmi és etikai alapon hódított, Viollet-le-Duc középkor-rajongását racionális meggondolások fűtötték.

A dekorativitás, a stilizálás sok irányzattal teszi kompatibilissé (impresszionizmus, szimbolizmus, neogótika, neobarokk, biedermeier - nevezik fél avantgárdnak is).

1810-től Berlin városképének kialakítója volt (a Testőrség épülete, 1816; Schauspielhaus (Királyi Színház), 1818; Altes Museum, 1822). Klasszicista, majd romantikus stílusa fokozatosan a neogótika és a neoreneszánsz irányába fejlődött.

Azt követően egyre gyorsuló ütemben jelentek meg az európai múlt közelebbi korszakaihoz visszatérő neo- (új)- stílusok: a neoromán, a neogótika, neoreneszánsz, neobarokk s neo-változatban a klasszicizmus.

See also: Gótika, Reneszánsz, Neoreneszánsz, Középkor, Klasszikus