madrigál Középkori szerelmes témájú, 8-12 soros verstípus, ennek megzenésített formája. Költészeti szakszó az olasz madrigale nyomán, amelynek eredetétől máig folyik a vita.
Madrigál: Irodalmi ihletésű, több szólamú énekes műfaj; a reneszánsz zene világi reprezentánsa, szövegében az anyanyelvű irodalom hordozója. A madrigál betetőzése a XVI. sz.-ra esik.
Moro lasso, Madrigál-komédia Eötvös Péter maszkjaival - Új Zenei Stúdió, Budapest Február: Bódy Gábor : Új filmsztárok 1. , előadás és filmbemutató a Balázs Béla Stúdióban elkészült Filmnyelvi-sorozatból ...
Kilenc híres madrigálkötetében Monteverdi lépésről lépésre jutott el a későreneszánszra jellemző ötszólamú polifon madrigáltól a szólómadrigálig és a legkülönbözőbb monodikus kompozíciókig (a hetedik kötetnek az alcíme is "Concerto"), ...
Az operaszínpad a madrigál korszakából a 16. század vége és a 17. század első évei között a következő énekhangtípusokat kapja örökségül: a tenort és basszust mint férfihangokat, ...
A szenvedélyes egyéni érzelmek kifejezésére a hangszerrel kísért szólóének, a szólómadrigál látszott a legmegfelelőbbnek. Ezt a görög drámák hangszerrel kísért szólóénekéről nevezték el monodiának, azaz énekbeszédnek.
Formája pedig gyakorta a szonett és a madrigál. Spanyolországban az ilyen epikus dalt románcnak nevezték. Sokban hasonlítanak, az angolszász balladákra de kevésbé mitikusak, sejtelmesek és homályosak, mint skót vagy kelta testvéreik.
See also: Barokk, Dráma, Görög, Reneszánsz, Zene
 
|