Kápolnakoszorú: v. kápolnakör, templomok - különösen csúcsíves templomok - félkörü apszisát koszoru alakulag övező kápolna-sor, melynek egyes kápolnái az apszis középpontja felé sugaras irányban sorakoznak egymás mellé. Ez utóbbi ok miatt a K.
Így körüljárós, kápolnakoszorús szentélyek mellett a fő-, gyakran az oldalhajók végéhez is egyszerű, sokszögzáródású szentélyeket építenek.
Öthajós bazilika volt, keleti végénél két keresztházzal és kápolnakoszorús, körüljárós szentéllyel. Nyugati vége elé utóbb háromhajós elő templom épült két nyugati toronnyal közrezárt előcsarnokkal.
Erősen megnyújtott, háromhajós, álbazilikális hosszházához közvetlenül kapcsolódik a kápolnakoszorús körüljárójú szentély. Főhajóját a féloszlopokkal tagolt pilléreken nyugvó árkádsor főleg hevederekkel tagolt, hosszanti dongaboltozat fedi.
A három- vagy öthajós hossz- és keresztházból és kápolnakoszorús körüljárójú szentélyből összetett alaprajz; a bazilikális, vázas, támpilléres-támíves felépítés, csúcsíves, bordás keresztboltozatos lefedéssel; ...
A kor építészetéből főként templomok maradtak fenn, ezeknél általános alaprajzi megoldás a háromhajós, valamint a kereszthajós térelrendezés; jellemző még a szentélykörüljáró és az ahhoz kapcsolódó kápolnakoszorú.
 Lásd még: Román, Alkotás, Alaprajz, Szentély, Középkor
  
|
RSS
