Az archív imitáció mégis az abszurditás feltételezésére ragadtatja a nézőt: egy olyan időszak filmjét látjuk, amikor a mozgófénykép még nem is létezett.
Az esztétikai nézetek egyik központi fogalma az imitáció lett. (Az imitáció az a sajátos alkotói felfogás, amely egy elfogadott klasszikus értékrendű mű utánzásában, másolásában jelöli meg a célt.
A művészi alkotás alapja e korban a természet utánzása (imitációja) volt. A művészek azonban nem a puszta másolásra, a valóság egyes részleteinek változtatás nélküli átvételére törekedtek.
Leggyakoribb kombinációk: a) a kromolitográfiáé vagy offset-munkáé és a magasnyomtatásos autotípiáé ("auto-króm", "kalligravür", "aquarell-imitáció", "autokolor", Angerer-féle "autogravür" stb.); b) a fény-nyomtatásé és színes litográfiáé ...
1822-ben Svájcból hazatérőben "egy este Bach egy fúgáját kérte Félixtől, melyet Goethe ifjú felesége nevezett meg. Félix nem tudta kotta nélkül, csak a témáját ismerte, és azt dolgozta ki, hosszú, fúgaszerű imitációs formában.
Nevének közel negyvenféle írásmódjával (Desprez, Jusquino da Frantia, stb.) találkozhatunk. 20 miséje, 75 chansonja és kb. 100 motettája maradt fenn. Ezek a motetták mind latin nyelvűek. A legjellemzőbb technika az imitáció.
Vagy annak rossz imitációja. Idegenben lakunk, amikor Magyarországon lakunk. Nemzeti érzésünk csak az ajkunkon van meg : hajlékunk, bizalmas otthonunk külföldi. Kérdem, t. Ház, egyezik-e ez azzal, amit magyar kulturtörekvésnek nevezünk ?
 See also: Alkotás, Művészettörténet, Színház, Szobrászat, Motívum
  
|
RSS
