Idill

Idill (műfaj) görög eredetű kifejezés, az egyszerű, pásztori életet dicsérő költeményekre (mimosz), amelyek formailag rövid, verses drámai életképek.

idill
(gör. eidyllion [képecske], más néven: ekloga [l. o.] pásztori költemény, bukolikus költemény [l. o.]), költői műfaj, a leiró költészetnek, s közelebbről az életképnek egyik formája, mely egyszerü embereket fest, ...

idill
Antik, görög-római műfaj, többnyire pásztorokról szóló rövid, verses drámai életkép - Schiller meghatározása szerint idillnek minősül minden olyan irodalmi mű amely az eszményit valóságosként ábrázolja - idillikusság: esztétikai minőség, ...

A festők idilli, a hétköznapitóltól mentes álomvilágot festettek, ligetekkel, zeneszó mellett étkező társaságokkal, felhőtlen életet élő pásztorokkal és pásztorlányokkal.

Derűs polgári idill, különbéke, az életöröm festészete jellemzi Márffy művészetét. Az egykorú szakirodalom lírai impresszionistának, és expresszív naturalistának nevezi őt. Márffy művészete a harmincas években teljesedett ki.

Hasonlóan idillikus jelenetet láthatunk a festő egy másik képén, mely hangvételében a késő-középkori "Szerelemkert" ábrázolásokra emlékeztet.

Nem vonható tehát párhuzam Theokritosz idilljei és az alexandriai képzőművészet között, mert ez a művészet sokkal inkább rokon az i. e. III.

Idill:
A szicíliai születésű, görög Theokritosz (i.e. III. század) idillnek (görögül eidüllion = képecske, életkép) nevezett költeményeiben, eklogáiban, pásztorokat szerepeltet.

A hétköznapi, az emberi, az idilli, a természetes, a szép iránt lelkesedő néző igényelte az életkép új formáját, melyet Antoine Watteau (1648-1721) teremtett meg.

A rajz erotikus idillt ábrázol. A művészet történetében - tudtunkkal - - ez az első enemű ábrázolás, mely száz évvel megelőzi a hasonló tartalmú velencei metszeteket13 és két századdal elébe vág a francia erotikus festészetnek.

Ez az elsősorban általa indított fényképezési irány főként a magyar népélet - alapvetően a parasztság -, valamint a hazai táj derűs, idillikus megjelenítését célozta.

Különösen a kedvelt kirándulóhely, La Grenouilliére környékét és idilli motívumait jelenítette meg, így például a Tánc Moulin de la Galetteben c. 1876-ban készült festményén.

Az emberi alakok Korb Erzsébetnél spirituális tartalmak hordozói (Kinyilatkoztatás), Patkó Károlynál az idilli Árkádia szereplői (Fürdőző nők), Szőnyi Istvánnál pedig hús-vér emberek megtestesítői (Vízparti jelenet).

(gör.) annyi mint szemelvény; igy nevezte el Vergilius idilljeit s ezért E. alatt később a pásztori versezeteket, idilleket értették. E. legum, izauriai Leo és kopronymus Konstantin görög császároknak a császári tanács hozzájárulásával készült 740.

Szitanyomat-sorozata egy elképzelt folyamatot mutat be, melynek során egy magányos vidéki ház idillikus környezete pár lépésben átalakul "korszerű" tájjá.

Ám a tradicionalizmus nemcsak a hűbéri kizsákmányolás anakronisztikus formáinak továbbélését jelenti, hanem a faluközösségek kérdését a nemesi kizsákmányoláshoz kapcsolva lehetetlen nem gondolni a marxi figyelmeztetésre, arra, hogy "ezek az idillikus ...

A magyarrá szelídített plein-air festészet idillikus atmoszférája hatja át a vásznat, s a festő egyéni képi leleménye nyilvánul meg abban a mozzanatban, amint a napernyő színes reflexekkel teli árnyéka élesen átmetszi az olvasó férfit.

századi festők, Claude Lorrain, Poussin, Salvator Rosa heroikus és idillikus tájképei. Ez is hozzájárult ahhoz, hogy Angliában a tájképkert az épület szerves és nélkülözhetetlen kiegészítője lett.

See also: Alkotás, Görög, Festészet, Római, Klasszikus