Frontalitás - latin eredetű szó, a keleti műészetnek (elsősorban a szobrászatnak) az a jellegzetessége, hogy a művész az alakot a nézővel teljesen szembefordulva ábrázolja; egy függőleges egyenes, ...
Frontalitás: kompozíciós szabály, amelynek értelmében a szoboralak végtagjai, feje, nyaka az egyenes törzshöz viszonyítva nem hajlik és nem fordul el, úgyhogy függőleges egyenes (szimmetria- tengely) húzható a fejtetőn, orron, nyakgödrön, köldökön át.
A merev frontalitás és izokefália ( a fejek egy magasságban), szertartásosság, színgazdagság és szigorú körvonal összefonódása a realizmustól való eltávolodást mutatja, de az antik hagyományokból még átment bizonyos elemeket (arcok valószínűsége).
Amarna-kor: a frontalitás és merevség megmarad, de a részeltek kidolgozottabbak, finomabbak
Emlékek: ...
merev frontalitás jellemző, a fejek egy magasságban vannak, szertartásosság, pompaszeretet, gazdag színek szigorú körvonalakkal ...
Mint a szobrászatban a kontraposzt a frontalitás feloldásával, úgy a képírásban a mély tér és az egyidejűség problémájának fölvetése a puszta egymásmellettiség és egymásutániság feloldásával a görögök nagy forradalmi tette, ...
A bizánci ikonszerű frontalitásban trónjáról felemelkedő és gyermekét a híveknek felmutató istenanya körül a ferences szentek és a padovai patrónusok állottak.
-tömbszerű tömegkezelés
-frontalitás(egynézettűség, szembenézet), merev mozdulatlanság, egy előrelépő láb-álmozgás
- gyakoriak a szobrokon a hieroglifák
- a figura teljesen talpon áll, merev (alapállás).
A gótikára jellemző finom stilizáltság és a szigorú frontalitás kerülése szintén felfedezhető Mateo Mester szobrain. Példánkon a Santiago de Compostela székesegyház főkapujának részletén Szent Péter, Pál, Jakab és János látható.
 See also: Festészet, Motívum, Szobrászat, Egyiptom, Görög
  
|
RSS
