Fafaragás

fafaragás
A képzőművészetek egyik ága, mely a fa műszaki tulajdonságainak megfelelően, forgácsoló szerszámokkal a fán vagy fából plasztikus formákat készít.

Fafaragás
Az építészetben is nagy jelentősége van a díszítő jellegű fafaragásnak, igazi területe azonban a használati tárgyak és bútorok ékesítése. A legművészibb fafaragás a faszobrászat terén található.

Fafaragás. Méra / Fotó Korniss Péter
Máramarosi román kapu / Fotó Korniss Péter
A szásztancsi templom mennyezetkazettája / Fotó Erdélyi Lajos ...

A fafaragásnak különösen Egyiptomban maradtak fenn jelentős emlékei. Szépek a templomi berendezések fafaragványai: szószékek, Korán-állványok, ajtók.

A fafaragás, a késő középkor szobrászaténak ez az uralkodó ága, Erdélyben is a figyelemreméltó művek egész sorát hozta létre.

Mikronéziában a fafaragás kevésbé jelentős mint Melanéziában, de a formák csodálatos tisztasága jellemzi, elsősorban a házak tartóoszlopain, tetőgerincén, gyöngyházberakásos faedényeken. A legszebben díszített csónakok a Karolina-szigeteken készülnek.

A fafaragás a szobrászat egyik legősibb módja, amely fából forgácsoló szerszámokkal és vésőkkel plasztikus formákat alakít ki. A fafaragás virágkora a 15-16. század.

A fafaragás és a stukkómintázás a virtuozitás fokára jut el.
Az itáliai érett barokkot és a francia rokokó szobrászatát továbbfejlesztő irányzatok között átmenetet képviselt Balthasar Permoser (1651-1732) művészete.
A XVIII.

Ez a gótikus fafaragásból származó eljárás a motívum eredetére is utal. Az alsó szegély feliratán a megrendelő Báthory András "remek mű"-nek nevezi.

Lásd még: Festészet, Szobrászat, Alkotás, Görög, Barokk