Az "erotika" jelentése: A szerelem tana, az irodalom és a művészetek szexuális tartalmú termékei.
"Erotika" a címe. Innét számítják a szlovén szimbolizmus kezdetét. Mégsem lett folytatása az oly sikeresen indult költői útnak. A Bécsben megjelenő, szlovén nyelvű kötet szerelmes versei otthon példátlan felháborodást keltettek.
Ezek közt leghatásosabb az infantilis erotika. Épp ilyen a Jensen ábrázolta eset is. Norbert Hanold archeológus. Van egy reliefképe, egy szép római nő menő helyzetben.
Verseinek gyökere az erotika, népköltészet és szürrealizmus, mely 1990-től mítosztöredékek fragmentumává alakul, miközben a versbeszéd modalitása az erotikustól az apokaliptikus irányába mozdul el.
Zene, tánc és erotika kéz a kézben járnak amióta ember él a Földön, ez nem kétséges. Amikor azonban a mai populáris zene eredetét keressük, valami konkrétabbat akarunk megragadni.
A pásztorjáték Theokritosznál és követőinél gyakran álruhás szerelmi játék, ahol az erotika környezetét a lugasok, berkek, a mezők szolgáltatják, ízét pedig a sikamlós évődés.
Klasszikus periódusára a szürrealizmus és erős erotika jellemző: Fürdő nők a tengerparton (1929). A háború borzalmait idézi a Guernica (1937). Dél-Franciaországban telepedett le és újra az öröm és az érzékiség témáival foglalkozott.
Stílusuk az ékszerszerű gazdagságtól a fakó szerénységig váltakozott, de mindannyian a másság érzetének a megjelenítését tűzték ki célul. Népszerűek voltak a vallási és mitológiai témák; az erotika, a halál és a bűn ábrázolása is gyakran előfordult.
Világképi jellemzője a polgári lét unalmából, egyhangúságából való elvágyódás, tényleges vagy elképzelt kivonulás, az otthontalanság érzet, a mesterséges élmények keresése (alkohol, kábítószer), a felfokozott és túlfűtött erotika, ...
A szimbolikus művész az új élmények keresése során szívesen téved a "tilosba": a mámor, az erotika, a halálvágy, az egzotikum, a "vér és arany", a misztika, az okkultizmus satöbbi területére.
Egyazon művész életművén belül, sőt ugyanazon a képen belül is remekül megfér egymás mellett mondjuk a homoszexuális erotika vagy a transzvesztia és a berlini fal látványa.
(1845), James de Rothschild báró felesége (1848) és Madame Moitessier (1856) arcképe, de akkoriban festette pompás aktjait is. Itt megfeledkezik mindenfajta klasszicizmusról, elragadja az érzékiség, minden ruhátlan nőalakja csupa kéjt ígérő erotika.
 Lásd még: Festészet, Szimbólum, Alkotás, Görög, Képzőművészet
|
