Eposz

eposz
(gör., a. m. beszéd, elbeszélés), egyik faja az epikai (elbeszélő) költészetnek, melyet mint legfőbb és legjellemzőbb fajról, róla neveztek el. Magyarul hőskölteménynek nevezik, de e név annyiban szükkörü, hogy - bár az E.

eposz
Hősköltemény, nagy terjedelmű elbeszélő költemény. - epika: elbeszélő költészet, irodalom.

EPOSZ: szűkebb értelemben a homéroszi típusú hősköltemények elnevezése - tágabb értelemben bármely hősköltemény - fő típusai: a naiv eposz az ókorban, ...

Arany János eposzának, a Toldi szerelmének első négy sora ez, amelyhez forrásul Arany nagymértékben felhasználta a Dubnici krónikát. Őt mindig erősen foglalkoztatta az "epikai hitel".

Barokk eposz:
A barokk korban keletkezett új műfaj. A hagyományos műformáknál lazább keretű. Új kompozíciós formákat tartalmaz: sok részletből, epizódból felépülő, poklot, földet, mennyet egybeölelő monumentális szerkezet.

Irodalom
Műfajok: eposz, líra, kardal (Alkman, Pindaros), tragédia ( Euripidés, Sophoklész, Aiskhülos), komédia (Aristophanes).

Az eposz középpontjában a hősi ember eszménye áll, a hőst a halálveszély vállalásáért, illetve a hősi halálért cserébe megilleti a öröklét egy sajátos formája: az el nem múló hírnév.

A mese (Fehérlófia), az eposz (Odüsszeia), a napló, a regény, önéletírás satöbbi műfaji sajátosságai megidéződve, egymással lfajtalankodval írják műfajtalanná a művet. A heterogén műfajisághoz heterogén műnemiség is tartozik.

Ez a kor a hősi eposzok és az azok anyagát adó mithoszok kora. Ezekben rendszerint valamely nagy hős körül csoportosuló események mondatnak el. Van egy szép értekezése Otto Ranknak: Der Mythos von der Geburt des Helden.

Az előző korszakhoz tartozó, a fennkölt témákat formai tökéletességgel előadó eposzokat, Vergilius és Lucanus alkotásait főleg rövid epigrammatikus versek gyűjteményei váltották fel: jó példa erre Martialis életműve.

Az Erény és a Becsület állampolgári eszményeit napjainkban sem fogalmazhatják meg korszerűbb ékesszólással, mint az "Aeneis", az országalapító hőssé magasztosuló állampolgár eposza. Horatius azt állítja, hogy az i. e. VII-VI.

A klasszicista normativitás a műfajok világában is érvényesül: a legmagasabb rendű az eposz és a tragédia. Ezután következik az óda, annak tanító célzatú, horatiusi változatában.

Az irodalom kedvelt műfajai a zenekísérettel előadott tündérmese és pásztorjáték, az idill, a komikus eposz és a dal, melynek fő témája a szerelem és a bor dicsérete.
A barokk érzetkultuszból kinőtt rokokó szenzualizmus szintén finomkodóvá vált.

században divatos lovagregény volt, mely a kedvelt lovagi eposzok prózai átírásából keletkezett. Ilyenek az Arthur-regények vagy a Rózsa-regény. A lovagregények hősei még nem valódi személyiségek, egy meghatározott erkölcsi ideált képviseltek.

Mondáik, a mitológia a homéroszi eposzokban és himnuszokban öltenek végső formát.

A brahmanizmus (i.e. 3. század előtt) idején két nagy eposz keletkezett, a Mahábhárata és a Rámajána. A régi irodalom fejlett művészetről tudósít, de a brahmanista kultúra sokáig nem használt tartós anyagot.

századi irodalmi megnyilvánulása az "epikai hitel" (így Magyarországon is találunk rá példát; Arany Jánosnak a "naiv eposz" rekonstrukciójára tett erőfeszítéseiben).

See also: Görög, Alkotás, Költészet, Klasszikus, Antik