Epigramma

epigramma
Rövid, szellemes és csattanós, (eredetileg) disztichonban írt költemény.
Görög költészeti szakszó, tkp. felirat az epi- (rá) és gramma (írás) elemekből, utóbbi töve a graphó (ír) ige.

EPIGRAMMA: költői műfaj, egyszerű, tömör, többnyire két ellentétes szerkezeti részt egységbe kapcsoló gondolati költemény. Két típusa szerint ismerünk magasztos hangvételű, dicsőítő és élcelődő, humoros epigrammákat.

(epigrammata figurata), verses játék, mely abban áll, hogy a versezet rövidebb meg hosszabb sorai, amint le vannak irva vagy nyomtatva, bizonyos tárgy alakját adják, p. oltár, kereszt, csillag, kehely, gúla, tojás satöbbi alakját.

COUPLET: a francia és angol verselésben két, általában rímmel egybekapcsolt verssorból alakított egység; valamely verskompozíció kétsoros alapegysége. Előfordul mint önálló, epigrammatikus költemény is.
...

Epigramma:
Az epigrammát az elégiával közös származás és forma (disztichon), sőt tartalom jellemzi.

Az előző korszakhoz tartozó, a fennkölt témákat formai tökéletességgel előadó eposzokat, Vergilius és Lucanus alkotásait főleg rövid epigrammatikus versek gyűjteményei váltották fel: jó példa erre Martialis életműve.

Jeles művészetének értelmezéséhez fontos adalék Kardos Sándor amatőrfotó-gyűjteményéhez, a Horus Archívum képeihez fűzött rövid, epigrammaszerű lképaláírásokl gyűjteménye.

1828-ban jelent meg első, nagy lélegzetvételű kritikai írása Az Epigramma theoriája amely körül azonnal jelentős irodalmi vita alakult ki.

Főbb műfajai: eposz, tragédia, óda, epigramma, tanmese, tanköltemény, nevelődési regény, államregény, szatíra, episztola. Az érthetőség, a világos, áttekinthető kompozíció alapkövetelmény volt.

Egykorú epigramma szerint: "Hogyha magyar könyvére találsz; jó légyen akár rossz; megvegyed: ámbátor olvasod azt soha sem.

Lásd még: Görög, Alkotás, Klasszicizmus, Esztétika, Antik