| |
korreláció (új-lat.) a. m. kölcsönösség, viszonyosság. - K. a logikában oly fogalmak viszonya, melyek egymást föltételezik, ilyenek: hegy - völgy, ok - okozat, atya - anya; ily fogalmak korrelatok.
korreláció Kölcsönös megfelelés, összefüggés -két vagy több dolog között-. Latin tudományos szakszavak a con- (együtt) és relatio (jelentéstétel, megfelelés, viszony) elemekből. referál, reláció.
Korrelációs együttható szignifikanciája A korrelációszámításnál is tartsuk szem előtt, hogy a számítást a populációból vett mintákkal végezzük, de az eredményt az egész populációra akarjuk érvényesíteni.
korreláció Két valószínűségi változó korrelációja annak mértéke, hogy az egyik változó megváltozása mennyire mutat összefüggést a másik változó megváltozásával.
Korrelációs együttható Maximum likelihood módszer Populáció (Population) Alapsokaság, olyan vizsgálni kívánt egyedek, objektumok, tárgyak vagy más tetszőleges elemek véges vagy végtelen összessége, amelyeknek közös megfigyelhető jellemzői vannak.
Asszociációs kapcsolat, vegyes kapcsolat, korrelációs kapcsolat, ismérvek függetlensége, khi-négyzet, Cramer-mutató, Csuprov-mutató, Yule-mutató, külső szórás, belső szórás, teljes szórás, külső eltérés-négyzetösszeg, belső eltérés-négyzetösszeg, ...
Lásd még: Rendszer, Együttható, Statisztika, Intervallum, Lineáris
 
|