Sík Sándor

Sík Sándor (Budapest, 1889. január 20. - Budapest, 1963. szeptember 28.) piarista tanár, tartományfőnök, költő, műfordító, irodalomtörténész, egyházi író, cserkészvezető, az MTA levelező tagja (1946-49), Kossuth-díjas (1948), a 20.

SÍK SÁNDOR
(1889-1963)
A XVIII. század magyar irodalmában a magyar írók, a magyar költők, magyar tudósok jelentékeny része pap. Ez természetes is, hiszen a feudális viszonyok között rendszerint a pap az iskolázott, a művelt ember.

Sík Sándor (1889-1963) költő, műfordító, egyetemi tanár, történeti, egyházi író. Sík Endre bátyja. 1903-ban belépett a piarista rendbe. Piarista gimnáziumokban tanár. 1930-44-ben a szegedi egyetemen a magyar irodalom rendes tanára.

Sík Sándorra, a szegedi egyetem tanárára, Radnóti Miklós szavával: "a nagy professzorra" emlékezünk. Ő elsősorban költőnek tartotta magát, és irodalomtudósi munkásságát másodrendűnek ítélte.

Sík Sándor-díj 1973.
M.: Jeremiás siralmai, v., Torontó, 1956; Az írást egyszer megtalálják, v., Torontó, 1959; Törlesztő ének, v., Torontó, 1963; Magamsirató, v., Torontó, 1967 {1968* }; Áradás, v., Torontó, 1972; Kövület, v.