A tájképi kert a XVIII. százaid Angliában alakult ki. A növényeket szinte válogatás nélkül telepítették be, majd a természetre bízták a kert végső stílusának a kialakulását.
A tájképi kert fejlődésének során (XVIII. sz., XIX. sz. első fele) felbukkanó irányzatok a programot jelentő természethűséget különböző fokon valósították meg; egyesek csak festői hatásra törekedtek. A tájképi kert hanyatlásának idején (a XIX. sz.
Petz Ármin kitűnő kertépítő gondjaira van bízva a kert, aki fáradhatatlanul küzd az eredeti, Petri féle tájképi kertépítészeti stílus visszaállításáért.
Számos fajuk, mint például a harangvirágú nárcisz (Narcissus bulbocodium), a bókoló nárcisz (Narcissus cyclamineus) és a csupros nárcisz (Narcissus pseudonarcissus) kiválóan alkalmas tájképi kertek kialakítására.
Lásd még: Virág, Kertész, Kertészet, Termés, Barokk kert
 
|