Hüvelytermés

Hüvelytermés
Hüvelytermés (legumen) a hüvelyesek, főleg a pillangósvirágúak jellemző, egy termőlevélből alakult termése: az összenövés és a termőlevél főere mentén a csúcstól a kocsány felé felnyíló, száraz, többmagvú termés.

Örvösen fürtös virágai a szár végén csoportosulnak és selymes-bevonatu hüvelyterméssé érnek, amelynek közei taplósak. Vagy 80 faja leginkább Amerikából származik, csak egy-kettőnek hazája Dél-Európa vagy Elő-Ázsia.

A lepényfa, vagy krisztustövis (Gleditsia triacanthos) igen változatos a tövisesség mennyiségében, hüvelyterméseinek nagyságában, formájában, kocsonyaanyag tartalmában és a mag színében.

A fiatal hüvelytermést a mi zöldbabunkhoz hasonlóan, gyakran curryvel fűszerezve fogyasztják, míg a magjaiból élelmiszeripari felhasználásra alkalmas guárgumit állítanak elő.

Termés: Hosszúkás hüvelytermés.
A kasszia hőigénye: Teljes napsütést igényel. Hidegházi növény, nem fagytűrő. Télen 5-10 ˚C-os helyen tartsuk.
Fényigénye: Minél több fény éri, annál gazdagabban virágzik.

A szárazanyag-tartalom, a szemméret és a hüvelytermés összefüggését a 107. táblázat szemlélteti.

A hüvelyterméseket tavaszig, április végéig, májusig szárazon tároljuk, majd ekkor a magokat tisztítsuk ki a termésből. A mag héja nagyon kemény, ezért a vetés előtt forrázással kell kezelnünk, így a maghéj megrepedezik.

Négyzetméterenként 1-2 kg hüvelytermésre számíthatunk. A kifejtett borsószemek tömege az össztömeg 30%-át teszik ki.
Júliusban a borsóvetést megismételhetjük. A nyári borsó alacsonyabb és kevesebb hüvelyt köt, de szeptemberben újdonságnak számít.

A cukorborsó fajták nálunk kevésbé ismertek. Nem sokat teremnek, de nagy előnyük,
hogy nem csak a magjuk, hanem az egész hüvelytermés fogyasztható, mivel a
nehezen emészthető belső pergamenszerű hártya hiányzik belőle.

Lásd még: Termés, Virág, Talaj, Kertész, Hajtás