Gázcserenyílás

Gázcserenyílás
A leveleken található apró légrések, amelyeken keresztül a növények gázcseréje zajlik, azaz a fotoszintézishez nélkülözhetetlen széndioxid bejut a szövetekbe, az elpárolgó víz pedig kijut a légtérbe.

Az epidermisz felületén sztómák (gázcserenyílások) is találhatók, mellyek rendszerint gödrökben vagy barázdákban helyezkednek el.

A kaktuszok gyakorlatilag 'liofilezett' állapotba kerülnek a tél folyamán, a további kiszáradás ellen remek védelmet jelent az eredetileg sivatagi körülményekre kifejlesztett kutikula és az, hogy ilyenkor a gázcserenyílások zártak, ...

Egyrészt párásabbá teszik a levegőt a növény közvetlen környezetében, melyeknek gázcserenyílásai emiatt kevésbé nyitottak, így kevesebb vizet ad le a növény, és kevesebbet is vesz föl.

A kórokozó a Leveillula taurica gomba, amely a gázcserenyílásokon hatol be a növényekbe. A többi lisztharmattal ellentétben endofita (endoparazita) lisztharmatról van szó, amely a belső szöveteken is élősködik.

Ám ha a környezetükben száraz a levegő, akkor leveleik gázcserenyílásain keresztül könnyen vesztenek testük víztartalmából. A fóliaborítás párás mikroklímát teremt a fejlődő csemetéknek.

Gázcserenyílásaik nappal zárva vannak, ezáltal keveset párologtatnak. A gömb és alacsony oszlopforma a legkisebb párolgási felületet eredményezi. A tövisek és az egyes fajokon látható sárgásfehér, hajszerű ún. cephalium a túlzott felmelegedéstől véd.

A növények ugyanis vizet bocsátanak ki gázcserenyílásaikon keresztül. Reggel, és a délelőtti órákban, a nyári melegben permetezzünk.

A kórokozó a gázcserenyíláson át is képes behatolni, ezért az egyedüli biztonságos megoldást az ellenálló fajták termesztése jelenti.

Lásd még: Talaj, Virág, Termés, Öntözés, Csapadék