adu Kártyajátékban a legerősebb szín, amely a többi szín bármely lapját üti. A francia Ĺ- tout [atu], azaz mindenre (jó) származéka. Nyelvünkbe egy ebből eredő német nyelvjárási adut alak került be. Ebből, ill.
Az "adu" jelentése: Kártyajátékban olyan szintű kártya, mely a többinél erősebb.
adu: Ütéses játékokban használt kifejezés. Tulajdonképpen az egyik meghatározott, vagy a játékosok által megnevezett sorozatjel lapjai, melyek a játék során képesek a más sorozatjel lapjait is elvinni.
Adu nélküli vállalások esetén a lejátszás során nem számítanak a pontok, ezért a 10-es lap visszakerül a természetes helyére. A lapok rangsora felülről lefelé: ász, király, felső, alsó, X, IX, VIII, VII Betli ...
Az osztó 3-3 lapot ad, egyet felüt, ennek színe az adu, majd még 2-2 lapot oszt. A maradék 9 lapot csukva a felütött adura helyezi. Cél: 66 pont bemondásokból és ütésekből. Bemondások: egy kézben azonos színű k és f 20-at, aduból 40-et ér.
- Adu nélküli játék: ekkor csak a hívott lappal megegyező színű lappal lehet ütni, ha valaki egyéb színt kénytelen tenni egy hívásba, akkor azzal nem szerezhet ütést. - Játék aduszínnel.
Az eleddig filkónak tekintett kártyajátékban a játék célja annak elkerülése, hogy az ütésben filkó (azaz felső, F) legyen, adu nincs benne. A felsős esetében egy vagy több játszmában minél több (legalább 501) pont elérésére törekednek a játékosok.
A lehívott színre kötelező azzal azonos színű lapot tenni, ha nincs olyan, akkor adu-színt, ha ez sincs, akkor tetszőleges lap dobható az ütőkörbe.
A játékot színre-színt vagy adu elv alapján játsszák, a felütés nem kötelező. A nyert játszmáért a játékon kívüli lapokból 1 jutalom jár annak, aki ütéseivel elsőnek gyűjti össze a 66 pontot.
Az osztótól jobbra ülő (a felvevő) 10 lapot kap, és ebből bemondja az adu színét.
A licitálás végeredményeként az egyik pár vállalja, hogy többet üt a másik párnál egy meghatározott adu, vagy éppenséggel adu nélküli játékban.
A tarokk a legrégibb olyan kártyajáték, amiben adu is van. A középkori Itáliában játszották elsőként, majd onnan terjedt el egész Európában. Olaszországban, Franciaországban és a Monarchia területén játszották a legtöbben.
Lásd még: Kártya, Játék, Ász, Kártyajáték, Bemondások
 
|