Belső modem

Belső modem: beépítve a számítógépbe, nem soros porton, így gyorsabb.
Külső modem: soros porton van, hordozható.
A modemeket jellemezhetjük adatátviteli sebességük szerint is. Ezt bit/sec -ben mérjük, ez a mérőszám a baud.

A belső modemek beállításakor tehát biztosítani kell, hogy a modem soros portja ne kerüljön összeütközésbe a gép saját soros portjával.

A belső modemek egy bővítő kártyán helyezkednek el és nekünk kell beszerelni őket a gépünkbe. Ezeknek a belső modemeknek általában alacsonyabb az áruk, mint a hasonló tudású külső társaiknak. Mindkét megoldásnak vannak előnyei és hátrányai.

Megkülönböztetünk külső és belső modemeket. Belső modemről beszélünk akkor, ha a készüléket a számítógép házán belül, az alaplap egy szabad csatlakozóhelyébe tesszük. Külső a modem, ha a számítógéphez a külső soros portok valamelyikén csatlakozik.

Az alapfelállás az, hogy a gépben van: Videokártya, hangkártya, belső modem, TV tuner, hálózati kártya. Vannak olyan PCI slot-ok, melyek IRQ-ján egy másik eszköz is osztozik, ilyen például az ATA vezérlő (pl. HighPoint).

Bár ma már nem túl drága egy egyszerűbb tintasugaras nyomtató, belső MODEM vagy egyszerű CD ROM, de azért egy nagyobb cégnél mégiscsak meggondolandó, hogy mind a 20 gépükhöz megveszik-e az összes említett eszközt.

Alapvetően két fajtája létezik: a belső modem, amely a házon belül helyezkedik el és a külső modem. A belső modem egy kártya, amit beépítenek a gépbe, nincs külön áramforrás, csatlakozó.

Többnyire még ma is ISA buszosak a hangkártyák és a belső modemek. Az ISA busz könnyen felismerhető. A csatlakozó többnyire fekete, és a 16 bites ISA busznál két részből áll.

See also: Modem, Számítógép, Hálózat, Eszköz, Adatátvitel