pontyfélék
(Cyprinoidei), a nyilthólyagu halak egyik családja, pikkelyes testtel, csupasz fejjel, fogtalan szájjal, az alsó garatcsonton 1-3 fogsorral. Mintegy 110 nem és 800 faj tartozik e családba s valamennyien édes vizi.
A pontyfélék korcsai
A pontyfélék nemzetségei között testalkat, életmód, szaporodási időszak és elterjedés tekintetében nagy hasonlatosság van.
Pontyfélék: Cyprinidae - Ponty, Kárász, Ezüszkárász, Compó, Dévérkeszeg, Laposkeszeg, Bagolykeszeg, Karikakeszeg, Bodorka, Leánykoncér, Gyöngyös koncér, Vörösszárnyú keszeg, Szilvaorrú keszeg, Paduc, Garda, Balin, Kurta baing, Szélhajtó küsz, ...
PONTYFÉLÉK (Cyprinidae)
Hasúszóik a has közepén helyezkednek el a mell- és farokalatti úszók között.
Pontyfélék családjának tagja. Vándorló életmódot folytató hal. A telet a tengerben, az év többi részét édesvizekben tölti. Ezekben a vizekben folyik le ívása is. Ikrája a víz színén lebeg, illetve sodródik az áramlással. Vannak édesvízi állományai is.
pontyfélék (Cyprinidae)
szivárványos ökle (Rhodeus sericeus)
albán márna (Barbus albanicus)
márna (Barbus barbus)
aral márna Barbus brachycephalus
acélmárna Barbus capito
spanyol márna Barbus comizo
rózsás díszmárna Barbus conchonius ...
A pontyfélék népes családjába tartozó halainknál, a táplálék őrlése a kopoltyúívek mögött, a garatcsontokon egy-két vagy három sorban ún.
A pontyfélék családjának névadója
A ponty (Cyprinus carpio) a sugarasúszójú csontos halak közé tartozó faj, a pontyalakúak rendjének és a pontyfélék családjának névadója, legismertebb képviselője.
A pontyfélék (Cyprinidae) - családja igen gazdag halcsalád, fajainak száma eléri az 1500-at. Tipikusan édesvíziek, ritkán fordulnak elő sóssal keveredő (brack) vagy sós vizekben.
A pontyfélék családjának tagja. Teste henger alakú, háta széles. Háta barnászöld, oldalai ezüstös, aranyos csillogásúak, úszói pirosas színezetűek, erőteljesek. Feje, szeme nagy. Nagyon óvatos, tanulékony, de nagy étvágyú hal.
Család: Pontyfélék (Cyprinidae)
Angol név: Roach
Ismertetőjegyek
Mérsékelten magas hátú, oldalról lapított hal, legnagyobb magassága a hasúszó kezdeténél mérhető.
család: Pontyfélék - Cyprinidae
Testük többnyire oldalról lapított, cikloid pikkelyekkel fedett, hátuk ívelt. Szájuk változó állású, szegletéből legföljebb 1-2 bajuszszál ered.
A pontyfélék családjába tartozó paducot áramvonalas, megnyúlt testéről, lekerekített orráról, egyformán ívelt hátáról és hasáról lehet megismerni. Alsó állású kicsi szája jelzi, hogy táplálékát az aljzatról szedegeti.
A balin, vagy "ragadozó őn" (tudományos latin neve: Aspius aspius L., angol neve: churp, német neve: Rapfen) a pontyfélék családjának azon egyetlen tagja, amelyik kizárólagosan ragadozó életmódot folytat.
A Magyarországon élő pontyfélék közül ez az egyetlen faj, amely valódi ragadozó, ikráit kemény aljzatra rakja. Teste erősen megnyúlt, hát- és hasvonala csaknem egyformán ívelt, oldalról kissé lapított. A fej hosszúkás, alacsony és keskeny.
A zsenge ivadék tápláléka a pontyfélék többségéhez hasonlóan alakul, vagyis kerekesférgek, majd fokozatosan egyre nagyobb
zooplankton szervezetek játszanak döntő szerepet.
Hazánkban a legfontosabb és leg-ismertebb hal; a pontyfélék közül ez a legnagyobbra növő faj. Nyugat-Európa jelentős részébe mesterségesen telepítették; húsa az ünnepi lakomák és a böjtös ételek nélkülözhetetlen kelléke.
A pontyfélék egyik legszínesebb hala, háta folyóvizekben acélfényű feketés, oldalai aranysárgák, hasán ezüstös fehér. Nagy átlátszóságú, dús növényzetű állóvizekben háta inkább zöldesfekete, oldala sárgaréz csillogású.
Kissé magas hátú, oldalról lapított, testalkata miatt a vaskosabb pontyfélékhez tartozik. Szája középállású, csúcsba nyíló. Háta szürkésfekete, zöldessárga csillogással, oldala aranysárga. Szemgyűrűje citromsárga.
Az ikrás kárászok más pontyfélék hímjeivel ívnak össze, így nem csak élőhely- és táplálékkonkurrenciát jelentenek a hazai pontyfélék számára, hanem szaporodási kapacitásukat is csökkentik a hímek "kizsákmányolásával".
A pontyfélék közül az egyik legkorábban ívó faj, a szaporodás kb. 12-14 °C vízhőmérsékletnél indul. Az ívási periódus általában áprilisra esik. Az ívási alzatra nem érzékeny, ikráját egyaránt lerakja növényzetre, vagy bármilyen szilárd alzatra.
Megkülönböztetés: Fiatal korban a balin nehezen különböztethető meg más, pontyfélék közé tartozó halfajoktól, elsősorban a küsztől. Éppen ezért, ha csalihalnak küszt gyűjtünk, a 'gyanús" példányokat inkább engedjük el.
Békés fajtájának meghazudtolója, mert hiába tartozik a pontyfélék családjába mégis ragadozó. Izmos és nagy testén vörhenyes uszonyok vannak amik az ívási idő alatt kivörösödnek. A háta sötétzöld néha arany vagy ezüst szinárnyalatokkal.
A kárászok között kevés a hím ivarú (tejes), így gyakran előfordul, hogy a pontyfélék családjába tarozó halakkal összeívik, gy létrejöhetnek hibrid egyedek.
Elterjedésének határterületein kizárólag nőstényekből álló populációi élnek, amelyek más pontyfélék tejeseivel ívnak össze. A fajidegen spermium megindítja a petesejt osztódását, de örökítő anyaga nem használódik fel.
Halakon éléskődnek, a halak vérét szívják. Egyik állkapcsuk mindkét felén nagy tapadókorong van.
Közönséges pontytetű, 6-8,5 mm, mint a neve is mutatja főleg a pontyféléket szereti. (Én is) ...
A pontyfélék egyetlen Balatonban élő ragadozóhala a ragadozó őn.
A csuka a legfalánkabb balatoni ragadozó; a nálánál alig kisebb testvérét is lenyeli. A mocsaras környezet jellegzetes hala a nyálkás compó vagy cigányhal és a kárász.
A nőstények ikráit más pontyfélék hímjei termékenyítik meg. Ez a megtermékenyítés azonban nem teljes, mert a hímcsírasejt magva nem olvad össze az ikra (petesejt) magvával, mind rendes körülmények között.
 Lásd még: Ponty, Úszók, Ivadék, Horgászat, Balaton
|
