Ívóhely

Jelenlegi ismereteink szerint ez azzal magyarázható, hogy az európai és az észak-amerikai kontinens fokozatos eltávolodása ellenére földrészünk angolnái kitartottak korábbi ívóhelyük mellett.

Megszokott élőhelyéről csak tavasszal vándorol el, amikor megfelelő ívóhelyet keres magának. A tejesek rendszerint a 3., az ikrások a 3. vagy 4. életévükben érik el ivarérettségüket.

A víztest felsőbb rétegeiben haladva, akár 600-700 kilométert is megtesz az ívóhelyül szolgáló gyors sodrású folyószakaszokig. A Dunában észlelték, de napjainkban már csak a romániai szakaszon jellemző. A test magas, zömök, oldalról enyhén lapított.

Mindazonáltal állománya csökkenőben van, de ez inkább az ívóhelyek beszűkülésével magyarázható. Megszokott élőhelyén található egész évben, csak az ívási időszakban vonul a folyón felfelé, megfelelő ívóhely keresésére.

Áprilisban az ivarérett példányok megkezdik vándorlásukat a megszokott ívóhelyekre. Ebben az időben a nemek jól megkülönböztethetők egymástól. A hímek állkapcsa szögletes, a végbélnyílásuk fölötti ivari szemölcs hegyes, míg az ikrásoknál kerek végű.

Ideális esetben, vagyis 18-20 fokos vízhőmérsékletnél és kedvező ívóhelyek meglétekor az ivarérett halak májusban és júniusban ívnak, bár az ívás elhúzódhat július közepéig is (kedvezőtlen vízhőmérséklet).

Ekkor újra elindulnak a Sargasso-tengeri ívóhelyük felé. Az ikrázás körülményeiről keveset tudunk, de valószínűleg néhány száz méteres mélységben történik.

A folyószabályozások jelentősen csökkentették a faj ívóhelyének kiterjedését. Változott a vonulás ideje és útvonala. Ma már ívóhelye a többi tokfélétől eltérően a folyók alsó szakaszán, a torkolatvidékhez közelebb helyezkedik el.

Legtöbb vizünkben a halak - valószínűleg a mikroszennyezések és az eutrofizáció (szerves szennyeződés) következtében - nem találnak ívóhelyet.

Van néhány gödör, és a szigetek környékén sekélyebb a víz, ezzel kiváló, nyugodt, és biztonságos ívóhelyet biztosítva a különböző fajú halaknak. Minden hónapban van intenzív telepítés, kivéve, ha a jég nem engedi.

Ívóhelyül az erős sodrású részeket keresi fel, a mel-
lékfolyókba nem hatol be. Az ívás után közvetlenül sok e-
gyed elpusztul, az életben maradtak rögtön visszatérnek a
tengerbe. Az ivadék tápláléka zooplankton szervezetek, a ...

A megfelelő ívóhelyek felkutatása kisebb nagyobb vándorlással jár együtt­.

Azonban a legjobb ívóhelyek számára - a pontyhoz hasonlóan - az elárasztott füves területek. Párosan ívik, általában a hasonló méretű példányok keresik egymást. Az ikrák lerakását nászjáték előzi meg.

A tó vizét egy forrás is táplálja, melynek befolyója körül vadregényes nádasban találnak búvó és ívóhelyre a halak. A tó medre egyenletes és a halászat alkalmával bebizonyosodott, hogy csupán 10-30 cm iszappal borított.

Ívóhelyként a növényekkel benőtt sekély vizek alkalmasak. A nőstények által kibocsátott ikraszemek egymáshoz tapadva gyöngyfüzérszerű láncot alkotnak, amely a növényeken vagy a köveken megtapad.

Ívóhelyként alámosott partszakaszokat, köves, üreges aljzatot választanak. Az ikrások által lerakott ikraszám elérheti a 70 ezret, az ikra átmérője 3,3-4,0 mm között változhat.

Szaporodás
Ívás ideje márciusban kezdődik 10 fokos vízben. Az ívóhelyet a hím süllő választja és az ikrák lerakása és kikelése alatt is őrködéssel gondoskodik az ivadékok biztonságáról.

Ahol a természetes ívás nem mindig sikeres, az ívóterület hiánya miatt, ott süllőbokrokat helyeznek ki (borókabokor), hogy megfelelő ívóhelyet biztosítsanak a süllők számára.

A dús növényzet viszont fontos a számára, nemcsak rejtekhelyet jelent a halnak, hanem táplálékot és ívóhelyet is.
A víz oxigéntartalmával kapcsolatos igénye szerény, a pnty az oxigént különösen hatékonyan hasznosítja.

Sokáig nem tudta senki megállapítani az ívás pontos helyét, de 1967-ben Bertelsen-nek sikerült nagyobb pontossággal megállapítani az angolna ívóhelyének pontos koordinátáit.

A Léna, Jana, Ingyigirka és Kolima folyókban honos folyóvízi forma egész életét édesvízben tölti, s csupán rövid utat tesz az ívóhelyekig.

Az elkészült ívóhelyet ádázan védi minden betolakodóval szemben. A naphalhoz hasonlóan a pisztrángsügér is kolóniákban ívik, a fészkek egymáshoz közel helyezkednek el. 18-20 °C hőmérsékleten kezdődik a nász.

évében éri el, ívóhelyét csoportosan keresi fel áprilistól júniusig, kb. 60-150 000 ikrát rak le. Az ikra erősen tapadó, fenékre vízinövényekre ragad. Az embrió 10-20 nap alatt kel ki, de ez kedvezőtlen időjárási viszonyok miatt elhúzódhat.

A hímek választják ki az ívóhelyet. Fejükön és testükön kemény, szarus kinövések keletkeznek, amelyekkel a nőstények oldalához dörgölőznek. Ezzel jelzik, hogy ideje lerakni a ragadós ikrát.

Ekkor már nem táplálkozik, bélcsatornája visszafejlődik, ezért feltételezik, hogy az európai példányok már nem is érik el az ívóhelyet. A következő generáció egyedei mindannyian az észak-amerikai populációk leszármazottai.

Lásd még: Ivadék, Úszók, Ragadozó, Ponty, Duna