Fenéklakó hal lévén tápláléka is főként a mederfenéken élő férgekből, kis rákokból, rovarlárvákból és puhatestűekből kerül ki, de a víz által görgetett hordalékból is kiszedegeti az elfogyasztható szerves törmeléket.
Szaporodása: ...
Táplálék. Apró fenéklakó állatokkal, főként rovarlárvákkal, férgekkel, alsórendű rákokkal és puhatestűekkel táplálkozik.
Fenéklakó hal, ezért itt is keressük. A test áramvonalas, nyúlánk. A feje megnyúlt, ormányban végződik, hossza meglehetősen variábilis. A kereszthelyzetű száj kicsi, szélessége a fej szélességének 60-65 %-a. Az alsó ajak középen megszakított.
Tápláléka elsősorban a fenéklakó és víztől sodrott rovarlárvákból (kérészek, álkérészek, szitakötők) és a víz fölött szitáló rovarokból kerül ki, melyek után gyakran kiugrik a vízből. Éppen ezen alapszik a mulegyes horgászat.
Alapvetően ragadozó, azonban az adott víztér táplálékkészletéhez jól alkalmazkodik, táplálékát kisebb halak, fenéklakó gerinctelen szervezetek adják. Éjszaka aktív.
Fenéklakó hal. Magyarországon a 80-as években a nagymértékű vízszennyezések miatt állománya kissé megcsappant, így mesterséges kihelyezéssel próbáltak állománynövelést elérni, a 90-es évek derekán állománya növekedni kezdett.
A harcsa a nagyobb vizeink fenéklakó hala. Folyókban ott él, ahol a dévér, az állóvizek közül a nagy kiterjedésű, nem túl mély tavakat kedveli (Pl. bányatavakban nem mindig találja meg életfeltételeit).
Úszós készségre ritkán kap, inkább csak akkor, ha a horgot a fenék felett úsztatjuk A tokfélék táplálkozását apróállatok, a vízben élő férgek, fenéklakó gerinctelen élőlények alkotják.
Keveset mozgó, lusta, fenéklakó hal. Főleg éjszaka tevékenykedik. Táplálékát rovarok, rákok, férgek, puhatestuek és vízinövények alkotják. A pontynál jobban tűri az alacsony oxigénszintet, az erősen iszapos vízben is megél.
Mindenevő hal, táplálékában egyaránt szerepelnek planktonikus és fenéklakó állatok, növényi magvak és hajtások, valamint bomló szerves anyagok.
Próbálkozhatunk azért a kikerülésével, kihasználva fenéklakó voltát. Ehhez azonban félre kell vezetnünk a halat. Ilyenkor két etetést ápolunk. Az egyiket a törpeharcsáknak, a másikat a keszegeknek.
A kecsege fenéklakó hal, szája alsó állású, gerinctelen állatokból álló táplálékát a fenékről szerzi. Megfigyelések alapján sokszor a farkával söpri a szájába a táplálékot, amit előzőleg a csontos orrával kitúrt az aljzatból.
Fenéklakó hal ezért a fenék közelében kell hogy keressük. Szívesen bújik az iszapba, ahová szinte teljesen be tudja ásni magá, úgy hogy csak a feje látszik. Szeret megbújni vízbedőlt fák, bokrok, elsüllyedt hajóroncsok mellett.
A fiatal vágótokok táplálékát döntő részben apró, fenéklakó rákok alkotják. A nagyobb példányok már kisebb halakat (gébféléket) is fogyasztanak.
Fenéklakó, elhalt és élő táplálékot egyaránt fogyasztanak. A lerakott ikrákat és az ivadékokat mindkét szülő őrzi. Alacsony oxigéntartalmú vizekben is megélnek, mert úszóhólyagjuk tüdőszerű funkciót is ellát. Őshazájuk Észak-Amerika. Zsírúszójuk van.
A tarka géb planktonszervezetekkel, fenéklakó gerinctelenekkel, növényeket borító moszatokkal táplálkozik.
Táplálékát nagyobbrészt fenéklakó gerinctelen állatok, zömmel árvaszúnyoglárvák, kagylók és csigák, kisebbrészt apró halak alkotják.
Szaporodás ...
Táplálék. A kifejlett tokok táplálékát főként fenéklakó gerinctelen szervezetek alkotják, de néha kisebb halak is szerepelnek étlapjukon. Egyes megfigyelések szerint kedvelik a fiatal botos kölöntéket.
dik hátúszójának úszósugarai azonban hátrafelé
nem maradnak azonos hosszúságúak, hanem fo-
kozatosan rövidülnek. Keveset mozog, jellegzete-
sen fenéklakó hal. A Balatonban elszaporodott,
mint süllőtáplálék jelentős.
000 ikrát raknak elöntött hullámterekbe, part menti növényekre. A szülők nem őrzik az megtermékenyített ikrákat. A kikelt lárvák először planktonszervezeteket, később fenéklakó gerincteleneket fogyasztanak, ...
Fenéklakó hal, csapatosan jár. Gyorsan és nagyra nő, országos horgászrekordja 32,23 kg.
Május-júniusban ívik, tilalmi ideje: május 2.-június 15. Méretkorlátozás: 30 cm ...
Az angolna hazánkba mivel telepítéssel került, ezért csak olyan vizekben fordul elő ahová betelepítették, illetve ahová vándorlása során eljut. Fenéklakó hal ezért a fenék közelében kell hogy keressük.
Általában fenéklakó, árnyékot kedvelő, megbúvó halfaj. Kerüli az iszapos medret, de jobb híján a puha talajon is elél. Télen viszont kifejezetten az iszapos gödröket keresi fel, hiszen a rothadás okozta hőtermelés kedvező mindenféle hal számára.
 Lásd még: Élőhely, Duna, Horgászat, Úszók, Horog
  
|
RSS
