A legyezőhorgászat abban különbözik az összes többi horgász módszertől, hogy a súly, ami feltölti, azaz meghajlítja a botot nem egy műcsali, etetőkosár, ólom, ...
Az etetőkosár fölé pedig a reggel felszerelt matcbottal lógattam két félbetűzött szúnyoglárvát. Péter csak matchbotra szerelt. Alig pár másodperc múlva már jöttek az első kapások. A karbon antenna még a snecik kapását is jól jelezte.
Ez a praktikus etetőkosár a finomszerelékes horgászok számára készült. Előnye, hogy a legapróbb szemű etetőanyagot (élőanyag: csonti, giliszta, szúnyog, pinki) is a horog köré juttatható.
A súly (mely lehet ólom, etetőkosár, tirolifa) lehet csúszó vagy fix. Amennyiben csúszóra szereljük, szükség van ütköző közbeiktatására.
Módszertől függően kapásjelzőt használunk a fenekező horgászatnál, melyet zsinórra rögzítünk a bedobás után.
Arra a következtetésre jutottunk, hogy az elején elgondolt tányérólmok megfelelőek lesznek az etetőkosár helyett. Kétkezes narancsnyi gombócok gyártásába kezdtünk.
Amikor etetőanyagot is akarunk juttatni a csali mellé akkor etetőkosaras szereléket alkalmazzunk, az etetőkosár egy bordázott belül üreges vagy drótból, vagy kemény műanyagból készült eszköz.
Lásd még: Horog, Horgászat, Etetőanyag, Zsinór, Csali
RSS
