    Lásd még: Horgászat, Ponty, Harcsa, Csali, Tisza
Élőhely, elterjedés Elterjedési területe a Rajnától az Urál hegységig tart.
Élőhely: Nagyon alkalmazkodó képes hal, kisebb-nagyobb folyókban, tavakban él. Szereti a tiszta vizet, melyeket növényekkel dúsan benőtt búvóhelyek tarkítanak.
Élőhely: Eredeti elterjedési területén folyóvízi halként tartják számon, de táplálékát a csendesebb vizekben találja meg.
Élőhely: Élőhelye elsősorban az alföldi mocsaras vízterek, de azok mellett megtalálhatóak populációi a legtöbb dombvidéki és alföldi vízfolyásban, valamint állóvízben. Emiatt a nemzetközi szakirodalom az eurytop kategóriába sorolja.
Igazi élőhelyét a bővizű patakok és folyók hegyi és dombvidéki szakaszai jelentik. Nagyobb folyókon a pér-, paduc- és márnazónát jellemzi.
Élőhelye némiképpen hasonló a kárászéhoz. Kedveli a lassú folyókat, csatornákat, a holtágakat, halastavakat, víztározókat. A természetes tavak közül azokat részesíti előnyben, amelyek eutrof jellegűek, de még nem mocsarasodtak teljesen el.
Élőhelye: iszapos fenekű álló-, ritkábban folyóvizek. Festő kagyló Ismertetői: teknője keskeny nyelv alakú, a szélességénél több mint kétszer hosszabb. Hosszúsága 6-14 cm, szélessége 2,5-6 cm.
Az élőhelyet és a védett halfaj állományát károsan befolyásoló tényezők sokfélék lehetnek, ilyen többek között a kellően nem átgondolt vízi környezet átalakító munkálatok, a kotrások, a mederszabályozások, a vízszennyezések, ...
Vizes élőhelyet kedvelő, kedves virágunk, amely szinte egész nyáron, májustól-októberig virít. Kapcsolat Tisza-tavi Sporthorgász Közhasznú Nonprofit Kft.
Ami az élőhelyeit illeti, elmondhatjuk, hogy szinte minden hazai vízben megtalálható, amennyiben azok megfelelnek a süllő elvárásának, azaz a tiszta (nem szennyezett) víznek.
Tipikus élőhelyét a búvóhelyekben gazdag tiszta vizű hűvös hegyi patakok képezik. Csak állati táplálékot fogyaszt: rovarlárvákat, vízrehulló rovarokat, rákocskákat, kisebb halakat.
(2) A hal élőhelyén kialakult természeti egyensúly megbontására alkalmas szervezet, táplálékanyag vízbe helyezése, illetőleg abból történő kiemelése kizárólag a jogosult által vagy annak hozzájárulásával történhet.
Elterjedés, élőhely: Tipikus folyóvízi hal, eredeti élőhelyén életének egy részét a főmederben, az intenzív táplálkozás időszakát pedig a kiöntésekben tölti. Hazánkban tavakban, holtágakban is megél. Szaporodás, egyedfejlődés: ...
A megfelelő élőhelynek és táplálékbázisnak köszönhetően a tóban néhány év alatt remek harcsaállomány alakult ki.
- A hal és élőhelyének védelme - A halgazdálkodás - A halgazdálkodási és a halvédelmi bírság ...
Elterjedés, élőhely: A harcsafélék (Siluridae) családja szerte a világon elterjedt, legtöbb képviselői Európa, Amerika, Ázsia, Afrika és Ausztrália számos vizeiben él. Akváriumi díszhalként is igen kedveltek (Coridoras, Ancystrus, Thorocatum).
Elterjedés, élőhely: A márna Európa számos édesvizében őshonos, számos példánya él még Ázsiában illetve a Távol-Keleten. Európában több faja is él, pl.
Elterjedés, élőhely: Süllő (Stizostedion lucioperca) Kősüllő (Stizostedion volgense) A süllő Európában honos, megtalálható Nagy Britanniától egészen Oroszország közepéig.
Jellegzetes élőhelyei elsősorban a domb- és síkvidéki folyók homokos- kavicsos szakaszai, de vannak adatok a hegyvidé- ki zóna patakjaiban való előfordulásáról is. Magyarországon a Drávából több helyről is kimutatták viszonylag gyakori elő- ...
ELTERJEDÉS , ÉLŐHELY Európában valamennyi édesvízben megtalálható,rendkívűl jól alkalmazkodó halfajta.
Eredeti élőhelyén - április és december között - a frissen elárasztott területek növényzetére ívik. Ez általában párosan zajlik le, főként éjszaka vagy a hajnali órákban.
Az élőhely környezeti adottságai egyébként erőteljésen motiválják mélyen bőrbenőtt, fésűs pikkelyekkel borított testének színezettségét.
Eredeti élőhelyén (kínai nagy folyók, Jangce, Sárga-folyó, Hszicsiang és az Amur középső és alsó folyása) tipikus folyóvízi halnak számít, életének minden szakaszát a főmederben tölti.
Sokféle helyről származnak és testük úgy alkalmazkodott, hogy megfeleljen a különféle élőhelyeknek. Testalkatuk sokat elmond életmódjukról, hogy milyen jellegű helyen élnek, hogyan táplálkoznak és hogyan usznak.
A test oldalról lapított, magassága élőhelytől függően változó. Állóvizekben magasabb, szélesebb hátú (törzsmagasság és a törzshossz százalékosan kifejezett aránya = 33), ...
A test színe változik a hal nemétől, életkorától és élőhelyétől függően, de befolyásolja a víz hőmérséklete, az aljzat színe, de még az évszak is. Háta leggyakrabban zöldesbarna vagy olajzöld, oldala a has felé sárgászöldbe megy át.
A héj védelmében körülbelül két hét alatt fejlődik ki a lárva, de nem bújik elő, hanem az időközben rendszerint már kiszáradó élőhelyen nyugalmi állapotba kerül.
Nagymértékű megritkulását az magyarázza, hogy az ilyen élőhelyek kiszáradtak vagy kikotrásra kerültek. Folyókon az áramló szakaszokat kerüli. Az aranykárász feltűnően magas hátú, kerekded hal. Pikkelyei nagyok, erősen ülnek.
A Tiszát végig követő vizes élőhelyek kiváló élőhelyet biztosítanak a kétéltű és hüllő fauna számára. Ennek köszönhető, hogy a Kárpát-medencében előforduló valamennyi kétéltű és a hüllő fajok nagy része megtalálható a Tisza mentén.
Későbbi élőhelyeikre (a kontinens belsejébe) természetes, hosszú vándorlással kerülnek.
Tipikus folyóvízi hal, eredeti élőhelyén életének egy részét a főmederben, az intenzív táplálkozás időszakát pedig a kiöntésekben tölti. Hazánkban tavakban, holtágakban is megél. Őshazájában ivarérettségét 3-4, hazánkban 5-6 év után éri el.
Előfordulása különböző testformákkal és színekkel az élőhely és életviszonyok szerint a gyors folyású patakok kivételével szinte mindenütt elöfordul. A színe évszakok szerint is változik.
A Tisza-tó az Alföld természetes ősi képét idézi, amikor szabályozása előtt a Tisza völgye, a mellékfolyók árterülete, a hozzájuk kapcsolódó láp-, mocsár- és rétvilág összefüggő vízi élőhely-rendszert alkotott.
és a Élőhelyvédelmi IrányelvII. függelékében szerepel. Magyarországon is a védett fajok közé tartozik.
Az ikrás kárászok más pontyfélék hímjeivel ívnak össze, így nem csak élőhely- és táplálékkonkurrenciát jelentenek a hazai pontyfélék számára, hanem szaporodási kapacitásukat is csökkentik a hímek "kizsákmányolásával".
Többnyire csoportos, folyóvízi hal, de előfordul élőhelyével összekötött holtágakban is. A vízszennyezést jól tűri, ezért fordul elő nagy számban a Dunában Budapest alatt. Növekedését a Dunán vizsgálták, miszerint az 1. évben 6-8 cm-es, a 2.
Hogy mekkorák az ivarérett halak? Ez elsősorban az élőhely függvénye: kisebb patakokban az arasznyi halak már szaporodnak, nagyobb folyókban sokszor 30 cm körüli testhosszt is elérik, mire először részt vesznek a szaporodásban.
Kedvelt élőhelyei a növényekben gazdag sekély állóvizek. Kis oxigénigényének köszönhetően a mocsarakban is képes megélni, és az iszapba bújva azt is átvészeli, ha télen szinte fenékig átfagy a víz. Max 10-20 cm.
10-12 sötét sáv látható, hátúszói és farokúszója is foltos. Színe élőhelyenként változó amit a víz jellege és aljzata befolyásol: a Balatoni süllők közismerten világosabbak más vizekben élőkhöz képest.
Minél teljesebb, táplálkozás és élőhely szempontjából sokoldalúbb a halállomány, annál kevesebb lesz a kárbavesző biológiai termék, annál egészségesebb lesz a víz minden élőlénye.
    Lásd még: Horgászat, Ponty, Harcsa, Csali, Tisza

|