Bodorka
Leírás
A test oldalról lapított, magassága élőhelytől függően változó. Állóvizekben magasabb, szélesebb hátú, folyóvizekben nyúlánkabb. A faroknyél rövid és alacsony és a pikkelyek viszonylag nagyok. A száj csúcsba nyíló.
Bodorka horgászata
A Bodorka gyorsan csipkedő halfaj, amelynél nagyon nehéz észrevenni a kapást, ezért a fenekezés helyett az úszózást ajánljuk. A halat pálca, vagy fix úszóval is megközelíthetjük, de a spiccbot is kitűnő fegyver ellene.
Bodorka (Varsaszárnyú koncér, Göndér)
Külső megjelenése igen hasonló a vörösszárnyú keszegéhez, a következők alapján azonban jól meg lehet őket különböztetni egymástól.
Bodorka
(növ., bordalap, Asplenium L.), a páfrányfélék génusza, hazánkban 12, leginkább sziklán élő fajjal. Apróbb v.
Bodorka
( Rutilus rutilus Linnaeus, 1758)
Minden vizünkben él, a Velencei-tóban tömegesen. Szereti a csendesen folyó és állóvízű helyeket, nyáron főként a hínáros részeket keresi. Egész Európára jellemző faj, a déli félszigeteket kivéve.
11. Bodorka - Rutilus rutilus (Linnaeus, 1758)
Család: Pontyfélék (Cyprinidae)
Angol név: Roach ...
BODORKA
A test oldalról lapított, háta mérsékelten magas, a hátvonal a hátúszóig ível felfelé. A faroknyél rövid, oldalról szintén nyomott. Cikloid pikkelyei nagyok, ezüstös színűek.
Bodorka (Rutilus rutilus) Tilalmi időszaka: nincs. Méretkorlátozása: nincs.
Compó (Tinca tinca) Tilalmi időszaka: nincs. Méretkorlátozása: nincs.
Bodorka a javából
Biztos, ami biztos alapon a horgászatra vittem magammal egy adag csontit is, hátha a halak nem állnak kenyérnek.
Bodorka - Rutilus rutilus Linné, 1758
Szinonim: Cyprinus rutilus (Linné, 1758); Leuciscus rutilus Linné (Herman, 1887).
Bodorka - Rutilus rutilus
Ívási időszakban (május) apró gyöngyökre emlékeztető világos borostyánszínű nászkiütések jelennek meg a hímek hátoldalán és a páros úszóik halvány vörösre változnak. Homloka szélesebb, teste nyúlánkabb, hengeresebb.
Bodorka
(Rutilus rutilus)
Ezüstös testű kissé magas hátú hal, pikkelyei a hátoldalon zöldesfeketék. Úszói vörhenyes színűek, szeme búzaszínú (ezért nevezik búzakeszegnek). Hasvonala göbölyded lekerekített.
Bodorka (Rutilus rutilus)
Leánykoncér (Rutilus pigus virgo)
Gyöngyös koncér (Rutilus frisii meidingeri) ...
Bodorka
A bodorka egyike vizeink legelterjedtebb lakóinak. Valamennyi folyónk lassúbb folyású szakaszain és gyakorlatilag minden állóvízben előfordul.
A bodorka
Rutilus rutilus
A vörös szárnyú koncért Leuciscus rutilus Löd rendszeresen összetévesztik a piros szemű kelével
(Scadinius erythrophthalmus).
A bodorka vagy búzaszemű keszeg (Rutilus rutilus) a sugarasúszójú halak (Actinopterygii) osztályába, a pontyalakúak (Cypriniformes) rendjébe, a pontyfélék (Cyprinidae) családjába tartozó faj.
Bodorka- Rutilus rutilus (Linnaeus, 1758) - 30 cm
A test oldalról lapított, háta mérsékelten magas, a hátvonal a hátúszóig ível felfelé. A faroknyél rövid, oldalról szintén nyomott. Körpikkelyei nagyok, ezüstös színűek.
A küsz, a bodorka és a vörösszárnyú keszeg elsősorban mint csalihalak jelentősek. A dévérkeszeg azonban nem csupán ízletes falatot nyújt, hanem horgászata - tömeges előfordulása miatt - igen szórakoztató is. Ezért részletesebben foglalkozunk vele.
Egy tenyérnyi bodorka volt a tettes. Péter meg is jegyezte, hogy a bodorkák bandába járnak, úgyhogy lesz itt még több is. Nem lett igaza. Az öböl szűkmarkú volt. Egy bodorka volt délben a mérleg. Úgy döntöttünk tovább állunk.
Komoly sikereket érhetünk el a domolykó, bodorka, balin, csuka, jász legyezőhorgász módszerrel történő megfogásában. Sőt akár pontyra, süllőre is próbálkozhatunk, bár ezekre a halakra valóban nem ez a legeredményesebb módszer.
Jellemző fajai a dévérkeszeg (Abramis brama), bodorka (Rutilus rutilus), ezüstkárász (Carassius auratus), törpeharcsa (Ictalurus nebulosus), fekete törpeharcsa (I. melas), a ragadozók közül a csuka és a süllő.
A bodorka hátúszója rögtön a hasúszók
felett kezdődik, míg a vörösszárnyú keszegé jóval a has-
úszók mögött ered. A bodorka felső álkapcsa hosszabb
míg a vörösszárnyú esetében az alsó álkapocs nyúlik túl
a felsőn.
A kishal lehet küsz, bodorka, kárász, vörösszárnyú- és dévérkeszeg, olyan 7-14 centiméterig. Bár igaz, hogy elméletig ilyenkor nem valami szerencsés rablóhalazni, mivel a víz tele van kishallal és nagyon nehéz becsapni őket. Dehát próba szerencse.
Ha a halak világából kellene példát hozni, ott van a bodorka és a vörösszárnyú keszeg.
A módszer nagy előnye, hogy nemcsak a kisebb ragadozók, hanem a békés halak közül a vörös szárnyú keszeg, a bodorka, sőt a dévérkeszeg is rákap a parányi mormiska villantóra, amelyet a gyárak különböző színezéssel állítanak elő.
Az étlapján a keszegfélék, apróbb ponty és kárász, bodorka, sőt még a nála apróbb fajtestvérei is szerepelnek. Ha válogathat, táplálkozása szelektív: ivadékkorában vízibolhával és szúnyoglárvával táplálkozik.
 Lásd még: Horgászat, Csali, Ponty, Horog, Kapás
|
