Énkép

A pozitív énkép állandóságát, stabilitását három érzés együttes jelenléte határozza meg: a befogadottság, az értékesség, és az alkalmasság érzése.

Ez a szorítás úgy jelenik meg az írásban, hogy az énképet jelentő 'o' és 'a' betűk alsó része mintegy kihegyesedik, hasonlít az alakja egy szakócához, marokkőhöz.

A vizsgált személy énképe kiforróban van: igyekszik objektív módon szemlélni önmagát, mely folyamat eredményeként egy nagyrészt reális énkép már kibontakozott előtte. Látja pozitívumait, ismeri még fejlesztendő tulajdonságait.

Saját magához való viszonyulását önértékelésén, önkontrollján, énképén, én-ideálján, önfejlődésének lehetséges irányain keresztül, a grafológia módszereivel ...

A gyerekrajzokon a gyermek tudatos és tudattalan érzelmei mellett akarati élete, szociabilitása, énképe, világhoz való viszonya vetül ki. A gyermekrajzok verbális üzenete maga a téma, non-verbális üzenete a kidolgozás módja, technikája, kompozíciója.

Nem lehet kétséges, hogy fontos vagyok önmagamnak. Énképbetűim és balsodrású vonalaim saját zsebre dolgoznak. Persze büszke is vagyok, hisz pincér lehetek egy jó helyen...

Hangsúlyozottak a nagybetűk, kiemeltek az "énkép-betűk (az "a" és "o"). Díszített, nagy méretűek az aláírások. Laza, ívelt, folyamatos írás, gyönge nyomatékkal, de határozott vonalakkal és lendülettel. Inkább felsőzónás dominanciát láthatunk.

Lásd még: Grafológia, Betűk, Képesség, Aláírás, Írás