Klasszikus közgazdaságtan

Klasszikus közgazdaságtannak nevezzük a 18. század végétől a 19. század első kétharmadáig (1776-1871) uralkodó közgazdasági elméleti irányzatot. Szokták még klasszikus iskola néven is emlegetni.

Klasszikus közgazdaságtan
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.
Legutóbbi változat (ellenőrizetlen) ...

Vigyázzunk arra, hogy ne azonosítsuk az új-klasszikus közgazdaságtant a racionális várakozásokkal. Utóbbi valóban alapvető és nélkülözhetetlen része, de csak része az előbbinek.

A klasszikus közgazdaságtan álláspontja szerint az erőforrások leghatékonyabb felhasználását a piaci koordináció biztosítja.

Klasszikus közgazdaságtan: Jelentős képviselője volt Adam Smith és Ricardo. Itt fogalmazódott meg először a tökéletesen versenyző piac alapelvei. Az állam feladata mind össze az éjjeli őr szerep és a közjavak előállítása.

A neoklasszikus közgazdaságtan kiemelkedő képviselői alapozták meg az önálló makroökonómiát. Valójában nem is alkottak makrogazdasági elméletet, azt csak bizonyos megállapításokból lehet rekonstruálni. /Mikro 53.oldal/ ...

A klasszikus közgazdaságtan szerint a tőke az alapvető termelési tényezők egyike, ami vállalkozás elindításához és fenntartásához szükséges. Tehát a tőke a termelési folyamatban használt javak ("capital goods") gyűjtőfogalma.

Lásd még: Közgazdaság, Közgazdaságtan, Érték, Javak, Kereslet