Aranyfedezet
Az aranyfedezet a XIX. században elterjedt bankjegykibocsátási rendszer volt, amelyben eleinte a pénz kibocsátásához 100%-os aranyfedezet volt kikötve.
aranyfedezet
A XIX. század végén meghonosodott nemzetközi pénzügyi rendszerben a bankjegykibocsátás 100%-os aranyfedezethez volt kötve. A forgalomba tehát annyi bankjegy kerülhetett, amennyi aranytartalékkal az illető ország rendelkezett.
Hogyan lehet az aranyfedezet nélküli pénzkibocsátást kontroll alatt tartani?
Currency-elmélet: A kibocsátott fizetőeszközök mennyiségét az aranytartalékokhoz, azaz az aranyfedezethez kell igazítani.
mögött mindig van aranyfedezet.
bankok váltója, amit mindenkinek el kell fogadni.
a központi bank bocsátja ki.
A currency elmélet hívei szerint csak annyi pénzhelyettesítőt szabad forgalomba hozni, amennyi a mögötte álló aranyfedezet. Legfőbb érvük az volt, hogy a pénz mennyiségének növelésével növekednek az árak is.
A banking-elmélet képviselői szerint a pénzhelyettesítők kibocsátását nem a meglévő aranyfedezethez, hanem árufedezethez kell kötni.
A II. Világháború után a világ aranykészlete jelentősen lecsökkent, s legnagyobb része az USA-ba került.
a XIX. században uralkodó egyik pénzelméleti irányzat, amely szerint a forgalomba csak annyi pénz kerülhet, amennyi mögött aranyfedezet áll.
Aktuális
Korábbiak...
A bankok pénzhelyettesítő eszköz kibocsátását sokáig semmi sem korlátozta, így gyakran tényleges aranyfedezet nélkül hoztak forgalomba bankjegyeket. Ennek a megakadályozását először Angliában az ún. Peel-törvénnyel kísérelték meg.
 Lásd még: Arany, Fedezet, Pénz, Hitel, Jegybank
  
|
RSS
