Aranyfedezet
Az aranyfedezet a XIX. században elterjedt bankjegykibocsátási rendszer volt, amelyben eleinte a pénz kibocsátásához 100%-os aranyfedezet volt kikötve.
aranyfedezet
A XIX. század végén meghonosodott nemzetközi pénzügyi rendszerben a bankjegykibocsátás 100%-os aranyfedezethez volt kötve. A forgalomba tehát annyi bankjegy kerülhetett, amennyi aranytartalékkal az illető ország rendelkezett.
Hogyan lehet az aranyfedezet nélküli pénzkibocsátást kontroll alatt tartani?
Currency-elmélet: A kibocsátott fizetőeszközök mennyiségét az aranytartalékokhoz, azaz az aranyfedezethez kell igazítani.
A currency elmélet hívei szerint csak annyi pénzhelyettesítőt szabad forgalomba hozni, amennyi a mögötte álló aranyfedezet. Legfőbb érvük az volt, hogy a pénz mennyiségének növelésével növekednek az árak is.
A banking-elmélet képviselői szerint a pénzhelyettesítők kibocsátását nem a meglévő aranyfedezethez, hanem árufedezethez kell kötni.
A II. Világháború után a világ aranykészlete jelentősen lecsökkent, s legnagyobb része az USA-ba került.
A mai modern pénz belső érték nélküli pénz, ami mögött tehát nem áll ott az arany, azaz nincs aranyfedezete. A mai kor pénzének fedezete az az áru- és szolgáltatásérték, amit az adott gazdaság előállít, illetve nyújt egy adott időszak alatt.
A bankok pénzhelyettesítő eszköz kibocsátását sokáig semmi sem korlátozta, így gyakran tényleges aranyfedezet nélkül hoztak forgalomba bankjegyeket. Ennek a megakadályozását először Angliában az ún. Peel-törvénnyel kísérelték meg.
 Lásd még: Arany, Érték, Pénz, Fedezet, Pénzhelyettesítő
  
|
