A szupranacionális, a nemzeti és a szubnacionális aktorok hatalma a kompetenciák és a források kölcsönös függőségén nyugszik, ami a politikák közös kialakítására, együttműködésre készteti az intézményeket.
A szupranacionális, nemzetek feletti Európa alapja az volt, hogy a döntő szó a döntéshozatali folyamatokban az "összeurópai" szervek kezébe kerüljön.
A Bizottságot szupranacionális szervként szokás
meghatározni, miután nem közvetlenül a tagállamokat, hanem az Unió
egészét szolgálja, a közösségi érdekeket igyekszik figyelembe ...
Szupranacionális: A kifejezés jelentése: nemzetek feletti. A 'kormányközi" (lásd fenn) ellentéte.
A döntések itt úgynevezett közösségi döntéshozatallal születnek, azaz az Unió közös, szupranacionális intézményei (Európai Bizottság, Európai Parlament) illetékességi körébe tartoznak.
Az EU szupranacionális: célja a nemzetek feletti Európa megteremtése - közös jövőt épít, esélyt ad a közös jólétre.
Adenauer a szupranacionális európai integráció szószólója volt, De Gaulle viszont a nemzetállamok megőrzése mellett kardoskodott.
A közösségi jogrendben a kormányközi és nemzetek feletti (szupranacionális) jellemzők egyszerre vannak jelen.
Az alapötlet egy szupranacionális főhatóság létesítése volt, amely ellenőrzi a francia és német szén- és acéltermelést, valamint természetesen azon országokéit is, amelyek csatlakoznak a szervezethez.
Anglia azonban vonakodott a szupranacionális (nemzetek feletti) integráció eszméjétől, így hamarosan nyilvánvalóvá vált, hogy az integrációs folyamatokban Anglia nem vesz részt.
 Lásd még: Szerződés, Közösség, Európai Unió, Tanács, Integráció
|
