Zárókő A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából. Megtekintett lap ...
zárókő boltívek középtengelyébe helyezett nagyobb méretü erős kő vagy annak utánzata, melynek az a hivatása, hogy a két összehajló boltívet mintegy bezárja és azoknak nyomását felfogja és kiegyenlítse.
zárókő: a boltozásnál legfelül, utolsóként elhelyezett általában díszített és kőfaragójeggyel ellátott kő. Ennek behelyezésével válik zárt szerkezetté, s így állékonnyá a boltozat.
A zárókőre viszont a tervező építészt, Agostino Serenát megnevező sorokat véstek. Az egyenes záródású, mélyített tükör egykor a kapuszárnyakat fogadta be.
Az épület végső elpusztítása előtt Máthes János folytatott kutatómunkát a romok között, ahol egy zárókőnek látszó faragványra lelt, mely István vértanút ábrázolja. [7.
A teret a pillérekről szabadon kiívelő hevederívek között sugaras bordázatú, vak kőrácsokkal díszített, lecsüngő tölcsér boltozatok fedik, aljukon cseppkőszerű zárókővel.
A bordázat is díszíthető, a zárókő is. A boltozat kereszt-, csillag- vagy hálóformát kap. A főoltár képe ekkor már egyértelműen a templom névadóját, védőszentjét ábrázolja. A tabernákulum, szentségház felett megjelenik az örökmécses.
Lásd még: Építészet, Boltozat, Boltív, Fal, Templom
 
|