A templom belső tere egyhajós, a támívek között kialakult oldalfülkékkel bővített. A tetőt mintegy ötméterenként elhelyezett, csúcsíves támívek támasztják, ezekre fekszenek fel a szelemenek.
A vázas szerkesztés és a támívek alkalmazása (59. ábra) hatalmas üvegfelületek létesítését tette lehetővé az alátámasztások - pillérek és oszlopok - közötti falmezőkben. Ezeket a felületeket színes ólomüveg ablakokkal töltötték ki.
Szerinte ugyanis a történeti stílusok között bordás boltozásával és támív-támpillér rendszerével a gótika képviselte a legtisztább, legátgondoltabb és a leggazdaságosabb szerkezeti elvet, melyet korának építészetében is gyümölcsöztetni lehetne.
A boltozat terheit a támpillérek, boltozatbordák, a mellékhajókon átívelő támívek hordozzák; így a templom belső tere széltében és magasságában bővülhet, az oldalfalak keskenyebbek lesznek, az ablakok mérete megnő.
A fő- és oldalhajók homlokzatait nyolcszögű tornyocskákként formált támpillérek és az oldalhajók fölött átívelő, áttört támívek tagolják. A londoni Westminster-apátság külső képe. E templom építését a 13.
 Lásd még: Város, Homlokzat, Templom, Építészet, Alaprajz
  
|
RSS
