századtól alkalmazott szentélyelrendezési forma, amelynek során a templom apszisából, a szentély vagy a szentélykörüljáró felé nyitott félköríves vagy sokszög alaprajzú kápolnát, esetleg kápolnákat alakítottak ki.
A szentélykörüljáróhoz minden bizonnyal (talán téglalap formájú) kápolnakoszorú csatlakozott, amelynek kontúrjából a középső tengelykápolna poligonális záródásával kilépett.
A boltozati egységek határozott ritmust adnak a térnek, aminek jelentőségére már Riegl is felhívta a figyelmet a római boltozott terekkel kapcsolatban. Alaprajzilag a szentélykörüljáró a mellékhajók folytatása.
Lásd még: Kápolna, Templom, Szentély, Főhajó, Építészet
 
|