Stukkó A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából. Legutóbbi változat (ellenőrizetlen) ...
stukkó Gipszhabarcsból készült mennyezeti (vagy fali) díszítmény. A stukkó az olasz stucco (gipsz, gipszvakolat) átvétele, amely az ófelnémet stukki (levált kéregdarab) szóból ered.
stukkó: belső felületek díszítésére szolgáló speciális keverékű gipszvakolat, gipszplasztika szárny: a főépülethez, tömbhöz folyamatosan vagy tetszőleges szögben kapcsolódó épületrész szegmentív: körszeletből álló lapos ív.
A lakópalota stukkódíszes boltozatai, a védőövhöz simuló déli lakószárny a kápolnával és a külső falrendszer bástyái Bethlen Elek (†1690) idejében épültek.
A nagystílű velencei rezidenciákban és az intimebb magánházakban a stukkók beborították a falakat.
Károly itt tartózkodásai alatt a vár termeinek egy részét lakta, amiket egyszerűbb stukkódíszekkel láttak el, és kissé lakályossá tettek. 1738-ban bekövetkezett halálakor a ferences templom kriptájába helyezték örök nyugalomra.
A díszlépcsőház széles, többszakaszos lépcsőjét historizáló barokk kőfaragások, szobrok, lámpatartó puttók, balusztrádok kísérik; a fehér falakon ornamentális stukkódíszek.
A barokkot a reprezentáció, a hatásvadászat és erőfitogtatás igénye jellemzi: pompa, pátosz, illúzió, a méretek fokozása, széles lépcsők és lépcsőházak, homlokzat elé kiugró épületrész (rizalit), gazdag stukkódísz.
A második fázisban készültek el a földszinti boltozatos helyiségeket díszítő stukkók, az emelet már dísztelen. 1686-ban az épületet a sarkoknál sárga és vörös csíkozásúra festették. A 18.
Ezeknek romantikus felfogású, erőt sugárzó homlokzatai mögött meghúzódó mozgalmas, lapos domborművű stukkóval díszített, klasszicizáló belső termei a festőit kedvelő korízlés hű kifejezői.
Megjelenik a stukkó (gipszdíszítmény), elsődlegessé válik a belső márványburkolat használata (nálunk elsősorban a sütői vörös márvány, síremléknek is).
Lásd még: Templom, Párkány, Építészet, Kastély, Homlokzat
 
|