A román stílus (X-XIII. sz.)
A Duna-medencében való megtelepedés és a nyugati típusú kereszténység felvétele révén a magyarországi művészet fejlődése ez időtől kezdve a nagy európai stílusok rendjébe tagozódott be.
A román stílusú templomokon gyakran építettek nagyméretű tornyokat is a négyezet fölé. Egyes esetekben a négyezeti torony ablakai világították meg a négyezet belső terét.
századi román stílusú ötemeletes, ikerablakos, itáliai típusú toronnyal rendelkező kisebb templomot a 15. században észak felé bővítették, a nyugati homlokzaton északra, tehát a toronytól balra gótikus bejáratot nyitottak.
században lombard-román stílusban épült dóm, a központtól egy kilométerre, már a városon kívül a város legnevezetesebb épülete, a Bramante tanítványai által épített Santa Maria della Croce templom.
A román stílusú fedélszék jellemzően viszonylag egyszerű: a szaruállásban alapesetben dúcok, fogófa és kakasülő tartja össze a szarufákat. A tetősík lejtése ebből következően viszonylag alacsony.
Nem a helyi román stílusú építészetből fejlődik ki, hanem a már kiforrott francia gótikát veszi át, részben a burgundiai és ciszterci példaképeket, részben a nagy francia székesegyházak alaprajzát és felépítését követve. A 13.
A "neoromán" jelentése: 19-20. században megjelenő, a román stílus formáit felújító, utánzó építészeti stílus.
Henry Hobson Richardson (1838-1886) a párizsi Ecole-de-Beaux-Arts-on végezte tanulmányait, onnan ered vonzódása a délfranciaországi román stílus iránt.
A román stílus jellegzetes elemeit a nyugatról érkező építőmesterek és szerzetesek ismertették meg a magyarokkal. Az európai stílus igen rövid idő alatt gyökeret vert hazánkban és önálló "nemzeti" stílussá vált.
 Lásd még: Templom, Torony, Építészet, Homlokzat, Oszlop
  
|
RSS
