oszloptörzs
az oszlopnak (l. o.) középső nyulánk réze; legtöbbnyire hengeralaku, néha sokszögü, ritkán quadratikus. Felülete sima v. barázdákkal és ezekben virágokkal ékített, ritkábban csavart. A teherhordás jelzése végett néha sudarosított (l.
Az oszloptörzs formáját a sudarasodás (entazisz) jellemzi, azaz a lábazattól az oszlopnyak felé enyhén karcsúsodik, de a barokk építészetben előfordult, hogy az oszloptörzs alsó harmadától lefelé is sudarasodott.
Fontos szerepe volt a román építészetben az oszlopnak és a pillérnek; az oszloptörzs sima, csavart vagy díszített, rendszerint zömök formájú, az oszlopfők díszítése ötletesen sokféle (ó- és újszövetségi bibliai jelenetek, jelképek, figurális díszítés, ...
A nyúlánk, finoman sudarasodó oszloptörzs felületét - szemben a dór oszlopok 16 vagy 20 kannelúrájával - 24 mély vájat tagolja.
A római dór oszloprend egyszerűsített formája. Oszloptörzse vájat nélküli
Kapcsolódó fejezetek: A reneszánsz és a barokk építészete Magyarországon / Püspöki paloták;
törpepillér A mellvédet, balusztrádot alkotó közbenső pillérszerű elem ...
oszlopfő: (fejezet) az oszlop felső, általában faragott korornázó része. Terhet közvetít a gerendázatról a kisebb kersztmetszetű oszloptörzsre, ezért alakja lefele keskenyedő, és négyszögből kör alaprajzba vezet át.
Tehát az igaz, hogy az oszlop alá oszlopszék való, az oszloptörzs modul-méretének megfelelő arányban a klasszikus szerkesztési szabályok szerint. Csakhogy ilyen faragott kő tudomásom szerint nem került elő a régészeti feltárások során.
 Lásd még: Oszlop, Építészet, Oromzat, Templom, Oszlopfő
  
|
RSS
