Amennyiben az oldalhajó a szentély körül körbefut, azt szentélykörüljárónak nevezzük, ha ebből kápolnák nyílnak, az a kápolnakoszorú.
egy hosszukás négyszögletü épület volt, melynek belsejét oszlopcsarnokok közép- és oldalhajókra osztották, ezen utóbbiak fölött gyakran gallériával.
A belső oldalhajók fölött karzat húzódik. A szélső oldalhajókhoz és a körüljáróhoz a támpillérek között utóbb kápolnasor épült. A főhajó oldalfalai háromszintesek. A magas, csúcsíves árkádokat kör keresztmetszetű pillérek hordják.
A főhajónak csak egyetlen oldalhajója van az északi oldalon, mely egy hatalmas nyílással kapcsolódik a főhajó teréhez. A nyílás feletti tömör falat pedig csupán egyetlen robosztus falpillér tartja.
A boltozási technika a főhajó és oldalhajó arányát is megszabta. Mivel egyenlőre csupán a négyzetes formájú boltszakaszt tudták lefedni, a főhajó egy boltozati szakaszára a mellékhajó két boltozati szakasza jutott.
A kora gótikus háromhajós, három boltszakaszos épületet félköríves szentélyek zárták, az oldalhajók rövidebbek voltak. A 18. században ezeket egyenes záródásúvá alakították, a hajót barokk stílusú boltozattal fedték.
A főhajót fiókos dongaboltozat, az oldalhajókat keresztboltozat fedi le.
Többhajós épületeknél a hajók terét árkádsorok, oszlop- vagy pillér-gerendás rendszer kapcsolja össze (főhajó, oldalhajó vagy mellékhajó). A hossztengelyre merőleges kereszthajó többnyire ívekkel kapcsolódik a hosszhajókhoz ...
Mindkét oldalsó irányba kápolnákkal (oldalhajóval ?) volt bővítve. A feltárások számos értékes leletet hoztak a felszínre. Közülük is kiemelkedik az a XV.sz. elejére datálható bronz feszület.
 Lásd még: Templom, Építészet, Oszlop, Szentély, Főhajó
  
|
RSS
