Négyezet A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából. Megtekintett lap ...
négyezet a templomépületeknek az a térsége, amely a fő- (hossz-) hajó és a kereszthajó metsződése által keletkezik. A N. a fő- (hossz-) hajó és a kereszthajónak többnyire egyenlő szélessége folytán rendszerint négyzet-alaprajzu.
négyezeti torony: a főhajó és a kereszthajó összemetsződése felett emelkedő torony nyeregtető: két általában azonos hajlásszögű tetősíkból álló felül egymással gerincben összemetsződő tető ...
Mintegy a keleti keresztházat és négyezeti tornyot tükrözve a nyugati oldalon is egy keresztház-szerű, középtornyos, lépcsőtornyokkal közrefogott többszintes építményt emeltek (pl. Centula, S. Riquier apátság, 790-799., Corvey, apátság, 855-885.
Ezek hosszházas elrendezésűek, gyakran kettős kereszthajóval, a hossz- és kereszthajók találkozásánál magas, toronyszerű négyezeti térrel. A karzatokra kerek, kör alaprajzú lépcsők vezetnek.
Feltehetően a főhajó és a kereszthajó kiemelkedhettek kereszt alakban, metszetükben négyezeti torony lehetett. A 12.
A kereszthajó feltűnően keskeny, s ezért a négyezet felett elmarad a kupola. A szentély a nyolcszög három oldalával zárul. A kétszakaszos, csehboltozatos hajó falait erőteljes pillérek tagolják.
Görögkereszt alaprajz: az egyik legjellegzetesebb bizánci templomtípus középpontos elrendezésű alaprajzi formája, amelyben az épület keresztszárainak metszéspontjában keletkezett négyezetre csegelyek, illetve dob közbeiktatásával kupola borul, ...
A főhajót és a keresztház szárait hatsüveges, a négyezetet, az oldalhajókat és a karzatokat keresztboltozatok fedik, a körüljárók ívét háromszögű boltsüvegek.
Lásd még: Templom, Alaprajz, Építészet, Pillér, Oszlop
 
|