Lakótorony

Lakótorony (ang keep, ném Bergfried, fra donjon): A ~ a kora középkorban, a román építészetben jellegzetes várforma, vastag falakkal épült magas, erőteljes torony, pincéjében rendszerint saját vízellátással (kúttal vagy ciszternával).

A lakótorony metszete: a mai I. emeleten, e harmadik, kettős szinten volt a Kincstár, Levéltár és Kápolna és a félszinten a védőfolyosó ( Gerő, Magyarországi Várépítészet, Bp.1955) ...

Lakótorony: nagy alapterületű torony, melynek falai között az életfeltételek biztosítottak voltak a huzamosabb tartózkodásra.

A lakótorony II. emeletét is akkor alakították lakályossá török eredetű falicsempékkel.

kép: A "lakótorony"
A Hunyadi utca 1. sz. ház már nem tartozik az ó-faluhoz, mégis itt kell megemlíteni (37. kép). A faluba beérkezve éppen a felsőfaluba vezető részen tolul a megérkező elé a falu "toronyháza".

A korai lakótoronynak csak alapfalait találták meg. A következő említése szerint 1324-ben Károly Róbert Hencfia Jánosnak, budai várnagynak adományozza, majd ezután a nagyhatalmú Lackfi család tulajdonába kerül.

Más építményekkel együtt: őrtorony, tűztorony, kilátótororny, hídtorony, kaputorony, lakótorony, a vár részeként donzson. Az egyes épületek tornyai, akár templomé, akár váré vagy más világi építményé, régi rendeltetésüket a modern korig megtartották.

Később szabályos és szabálytalan alaprajzú belsőtornyos várak is épülnek, melyeknél a tornyok a fal síkján belül állnak (Sümeg, Csesznek, Siklós). Részei továbbá: a kaputorony, falszoros, védőtornyok, gyilokjáró; a lakótorony a vár védelmi ...

Lásd még: Torony, Építészet, Templom, Város, Alaprajz