Kórus

kórus
(chorus), az építészetben a. m. templomoknak szentélye. Ma a K. névvel leginkább a szentéllyel átellenben fekvő karzatot nevezzük, ahol az orgona van és ahol a kar énekel. L. még Kar és Karének.

kórus
Énekkar, templomi karzat.
A latin chorus (kar, csapat) átvétele, forrása a görög khorosz (színmű ének- és tánckara). kar2.

kórus: itt karzat.
kosárív: három vagy több különbözőközéppontú és sugarú körívdarabból szerkesztett lapos ív ...

[37] A kórus oldalánál elhelyezett fehér márvány oltár, Tommaso Amici és Mablia del Mazo műve 1495-ből.

A főoltárt az apszisban helyezték el, a kórus a papság helye volt míg a hívek helye a hosszház volt. A főhajó falát oszlopsorból vagy pillérsorból álló árkád tartotta. A román stílusban a bazilikális elrendezés nagyon kötötté vált.

Az oltár elé hosszú téregységet iktattak, ez volt a kórus - az éneklő papok és szerzetesek - helye. Az oltár félkör alaprajzú térbővületben - apszisban - kapott helyet.

A bejárat fölött kettős karzatot építettek, fölül az orgona és a kórus, alatta a hívek számára. A szentély szines ablakán a Szentlélek galamb képében jelent meg.

Réh a két épület alaprajzi formájának, a kórus, a diadalív hasonlóságának és a homlokzat felépítésének rokonsága alapján feltételezi azonos mester tevékenységét.

Trikonchosz záródás: lóhereszerű szentélyzáródás, ahol a szentély apszidiális záródását a kilencosztatú templomhajóhoz csatlakozó É-i és D-i apszidiális kléroszok (kórusfülkék) ismétlik. Hosszanti hajójú templomhoz is csatlakoztatták.

fogja közre a nemzetségi monostoroknak megfelelően, ezeken négy-négy fiatorony. Sisakjukat Lux Kálmán emeltette az 1920-21. évi renoválás alkalmával. A barokk főkapu felett rózsaablak bocsátja be a fényt a négyszögű pilléreken nyugvó kórusra.

A következő boltszakaszon az Utolsó ítélet Krisztusát látjuk, a sarkokon angyalokkal, majd végezetül két angyal következik, a kórus felett.

Lásd még: Templom, Építészet, Homlokzat, Szentély, Alaprajz