| |
Falszoros: a középkori várépítők igyekeztek a terep adottságaival fokozni a védelem erejét. Először mindig a legmagasabb ponton emelték a korai vármagot, ami általában egy torony volt és fallal övezték.
Falszoros, várépítészeti műszó: a külső falgyűrű és az eredeti védőfal közti keskeny övezet, amely megnehezíti a vár elleni támadást ...
A kapuk előtt falszorost alakítottak ki, két oldalon álboltozattal fedett, kétoszlopos tornáccal: ezt a megoldást később a görög várak építői is átvették (propylaia). A legjobb állapotban fennmaradt várat Tirnysz városában találjuk (30. ábra).
Az ÉK-i oldalon volt a bejárat (itt a legjobban megközelíthető a hegy), a kapuhoz 85 m hosszú falszoros vezetett. A vár platója kb 45x27 m méretű (0,05 ha), magassága 597 m, a környezetéből kb 40 m-re emelkedik ki.
Később szabályos és szabálytalan alaprajzú belsőtornyos várak is épülnek, melyeknél a tornyok a fal síkján belül állnak (Sümeg, Csesznek, Siklós). Részei továbbá: a kaputorony, falszoros, védőtornyok, gyilokjáró; ...
 Lásd még: Szentély, Pillér, Város, Templom, Alaprajz
  
|
RSS
