Előcsarnok

előcsarnok
(lat. vestibulum), az előkelő rómaiak házában a ház külső szinétől bemélyített az a diszes térség, mely az utca és a kijáró ajtó között terül el; később magát az atriumot is értették alatta.

Előcsarnok, előtér
Kapcsolódó fejezetek: A reneszánsz és a barokk építészete Magyarországon / Püspöki paloták; ...

Az előcsarnokban, a bejárattal szemben egy tíz sorban rendezett fehérre meszelt égetett téglákból álló 1,05 méter magas emelvény volt látható, amin valószínűleg a szentély istenségének felajánlott szobor állt.

Fából készült kis előcsarnoka 1761-es évszámot mutat, s belső deszkamennyezete is ebben az évben készült.

Az előcsarnok rideg függőlegeseivel és vízszinteseivel - jellegében megközelíti a kor olasz munkáit - és az épülettől különáll, mementóként magasodó, hatalmas, sima kereszt valóban monumentális, ...

a klasszicista kastélyok, megyeházák szerkesztő módszerei szerint alakított hatalmas épület folyosó és teremsora a földszint helyiségei esetében a barokkban kiérlelt lapos boltozatos, alagsora és emelete fafödémmel fedett, az előcsarnok és a felső ...

Négyzetes alaprajzú, négy saroktornyos épület (a homlokzatiak jóval magasabbak a másik kettőnél), középen kupolával, dór oszlopos előcsarnokkal A modern vasbeton épületben a reneszánsz stílus jegyeit alkalmazta a tervező: központos elrendezés, ...

Előtte oszlopos előcsarnok húzódik. Ezt az oszlopcsarnokot összekötő hídnak szánta a természetes külső világosság és a gondosan kialakított belső tér puhán eloszló szórt fénye, árnyékot nem vető megvilágítása között.

A homlokzatok jellegzetessége az oszlopos előcsarnok, amelyet fölül háromszögletű oromfal, a timpanon zár le. Az előcsarnokhoz gyakran széles lépcsősor vezet.

Épület főhomlokzatához csatlakozó nyitott, oszlopos előcsarnok, fedett, elöl nyitott oszlopfolyosó: A véghetetlen portikusznak / egyhangu oldalívei / rejtett forrásu fényben úsznak (Babits).

Narthex: (görög, narthéx: előcsarnok) a korai keresztény és a bizánci templomépítészetben általában a hosszház teljes szélességére kiterjedő, a hossztengelyre merőleges, a templomtértől elválasztott, általában oszlopos előcsarnok.

Színház tervében az egymástól elkülönülő részek /előcsarnok, foyer, nézőtér, színpad, zsinórpadlás/ funkciói pontosan kirajzolódnak az építészeti tömegben is. Monumentális félkör alakú főhomlokzata számos XIX. századi színházépületen visszatér /pl.

A tamási római katolikus templom déli bejárati előcsarnokában van egy középkori oszlopfejezetből kialakított szenteltvíztartó. A fejezet kisméretű, erősen kopott. Az éleken egyszerű levéldíszítéssel van ellátva.

A keletelt templom egyhajós, négyszögszentélyű, tapasztott boronafalas faépület, nyugati homlokzatán a zsindelyes sátortető előrenyúló részét négy faoszlop támasztja meg. Az előcsarnok mögött emelkedik a kétszintű zárt négyszögű fatorony, ...

Lásd még: Város, Templom, Csarnok, Építészet, Homlokzat