Apoteózis

apoteózis
(gör.) annyit jelent mint istenítés, az istenek közé helyezés. A görögök hite szerint egyes, kiváló hősök holtuk után az istenek gyülekezetébe jutnak, és testök a hamvasztásban halandó salakjoktól megtisztul.

apoteózis
Megdicsőülés, istenné válás, például a római császároknak a haláluk utáni ünnepélyes istenné nyilvánítása.
Görög szó (apotheószisz) az apotheuó (istenné tesz) nyomán, az apo- (el) és theosz (isten) elemekből. teológia.

apoteózis: megdicsőülés
apszis: szentély
architektonikus: építészeti jellegű (itt: tehát nem szobrászi) ...

körüli felújítás közben Wittwer Márton Atanáz tervei (1726-28) alapján emelték a barokk ebédlőt, melyet Fossati festett ki az étkezéssel, mint kísértéssel kapcsolatos jelenetekkel, a mennyezeten Szent István apoteózisával.

Lásd még: Allegorikus, Attika, Architektonikus, Templom, Szentély